Szép voltál, s szép vagy, mint az angyalok.
A táncos sugarú napfény buján szemembe hint
Aranyporából, s az égen mosolyod andalog.
Gyertyák lángjában látlak újra Téged.
Lecsöppent viaszként dermed fölöttem alakod.
Nem mondanám, de most már muszáj vélem égned,
Bennem már nem árnyad, magad hagyod.
3 hozzászólás
Szép képeket használsz amik széppé teszik magát a versedet is. 🙂
Különösen a második versszak tetszik…
Szia!
Ha ilyen csodálatosan megírtad, talán meg is élted, s nem csak álom volt. Az utolsó sorod a legszebb, legalábbis nekem.
Üdv.
Köszönöm kedves szavaitokat. 🙂