Messze száll
a képzelet,
álmomban fogom
a két kezed.
Fénylő mosolyod
csalfán hívogat,
ölelő ajkad
lágyan simogat.
Bársonyos hangod
ringat s elvarázsol,
bőröd puha
selymes fátyol.
Valóság ez,
vagy képzelet?
Csak álmomban
látom szép szemed.
Messze sodort
az évek sora,
de feledni már
nem tudlak soha.
S ha mással is
azt se bánom
csak boldog légy
e világon.
3 hozzászólás
Húha, ez nagyon jól sikerült szerintem… Nekem tetszik! Olyan dallamos, és kedves!
Szép szerelmes verset írtál. Azonban "S ha mással is,azt se bánom, csak boldog légy e világon." nem könnyen mondtál le róla?
Örülök, hogy elolvastam.
Kata
Köszönöm a kommenteket.
Kata, igazad is van meg nem is. Tény hogy nem szabad tul hamar feladni, de van hogy nincs értelme tovább küzdeni. Mert közbe szólt az élet, vagy épp a másik már nem szeret…