[IG_KITOLT]Nem láttalak még sírni, csak hallottam, hogy mikor a kórházban, csillogó csempék halotti neszében, apró gyermektestemet próbálták itt tartani, e földi világban, neked otthon, vacsora közben, a tányérba ejtett kanaladra csorogtak néma könnyeid, mert ilyen vagy, egy néma óriás, akinek a lassan lecsorgó könnyei súlyos barázdákat vájnak eleven lelkembe, mert tudom, hogy így szerettél már akkor is, halkan mosolyogva s halványan ölelve át engem, mikor végre hazavihettél, mert meggyógyultam s meggyógyult velem a te lelked is;
s most anya az, aki miatt kongó lélekkel járod az üres házat, apró neszeket hagyva csoszogó lépteiddel a szűkülő falak között, s csak az én szemembe nézve árad ki belőled az elmondhatatlan kín, hogy egyedül már nem lenne érdemes élned, mert az életed jobbik fele van most ott anyával a kórházban, s minden apró nesz őt idézi, a konyhában ragadt illatok is fojtogatnak s a megvetett ágy sem hívogat, s csak nézel engem, felidézve bennem azt a harminc évvel ezelőtti pillanatot, amikor a kórház üvegablakára tapadt tenyérrel próbáltam az üveg másik oldalára tapasztott kezed melegét megőrizni magamnak;
s ugyanez a melegség csillogtatja meg apró pupilláidat, s csak nézel, ki az ablakon, hátha nem veszem észre könnyeidet, de én értelek, s őszülő fejedet úgy húzom vállamra, mintha az anyád lennék, s hagyom, hogy megnyugodj, hogy elapadjon a sós áradat, hogy ne kelljen másnak látnia, hogy te sem vagy igazi óriás.
28 hozzászólás
Borzasztóan fájdalmas, végtelenül intim, igazi megnyilatkozás. Nem tudom mit mondhatnék.
Torokszorítóan gyönyörű.
macs
Valóban igen értékes gondolatok fogalmazódtak meg egy édesapáról. Gratulálok!
Üdv: Tibi
Kedves Hanga!
Nagyon szépen írsz. Szépen és őszintén. Most, hogy már olvastam egy-két prózádat, nem is tudom, hogy melyikek a jobbak; a verseid, vagy a prózáid…
Ezért kell még nagyon sokat írnod, (ezt is , azt is), hogy el tudjam dönteni…
Szeretettel:Gyömbér
Szia!
Megrázóan szépek a gondolataid. Nagyon lírai prózát nyújtottál át nekünk. Egyetértek Gyömbérrel még nagyon sokat kell írnod, hogy nagyon sokat olvashassunk.
Maristi
Megrázóan szép! Ennél többet nem is tudok írni.
Nagyon megható, igazán szívbőljövő, gyönyörű!
"amikor a kórház üvegablakára tapadt tenyérrel próbáltam az üveg másik oldalára tapasztott kezed melegét megőrizni magamnak" – ez pedig annyiszor látott és most mégis úgy meghatott.
*Kini mindjárt pityereg*
Ismét valami szép, szomorú! Remek írás! Csak ismételni tudom önmagam: jó prózákat írsz! 🙂
Szia Mindenkinek!
Köszönöm megtisztelő figyelmeteket, öröm, hogy adhatok.
Hanga
Szia Hanga!
El akartam viccelni a hozzászólásomat, vagy négyféle variációt írtam már ide, de mindegyiket kitöröltem, mert ehhez nem lehet, ez szívhez szóló, szép mondat apádról. Gratulálok!
Brúnó, köszönöm 🙂
Hanga
Köszönöm az élményt, melyet írásod olvasása közben éltem át, Kedves Hanga!
Szívből gratulálok!
Üdv,
Zsolt
Kedves Zsolt, köszönöm 🙂
Hanga
szia Hanga!
Torokszorító!!
És igazán igazi apa-képet festesz
a fájdalom érzését palástolni
próbáló férfiról.
grat.
leslie
Kedves leslie!
Köszönöm az olvasást 🙂
Hanga
Kedves Hanga!
Összecsavarodott szívvel olvastam mély, emberi érzéseket tolmácsoló, gyönyörű mondatod!
üdv: wryan
Kedves Ria, nagyon köszönöm, hogy olvastad.
Üdv!
Hanga
Gyönyörű vallomás.
Örülök, hogy tetszik, Rozália 🙂
Torokszorító "egy mondat", nagyon tetszett.
Köszönöm, hogy olvastad, kedves Zagyvapart!
Hanga
Csak most jutottam el a prózáidhoz.
Lélekmelengetően gyönyörű, ahogy Édesapáddal való bensőséges
kapcsolatotokról írsz.
Teljesen átérezni, mennyire imádod Őt.
Köszönöm az élményt, köszönöm, hogy olvashattalak.
Zsike, nagyon-nagyon köszönöm soraidat!
Hanga
Máskor is olvastam ezt az írásodat és akkor rábólintottam a hozzászólók véleményére.
Ma visszatértem és újból elovastam. Nemcsak az érzelmek gazdagsága az, ami megfog, hanem a kifejezések egyszerű de erős expreszivitása, a szöveg szerkesztése, amely élő bizonyítéka annak, hogy igazi emberi érzéseket kevés szóval is kifejezhetünk. Gratulálok! Katalin
Kedves Katalin, nagyon köszönöm!
Hanga
Kedves Hanga!
Remélem, azóta rendbe jöttek nálatok a dolgok. Édesapád büszke lehet a lányára, s örülhet a szíve, hogy ennyire szereted őt:)
Üdv: Borostyán
Igen, igen, lassan rendeződnek a soraink. Nagyon köszönöm, hogy olvastad!
Hanga
Csak gratulálni tudok. Gyönyörű. A én könnyeim édesapádéval együtt potyogtak.
Köszönöm.
Szia dende!
Köszönöm, az olvasást és a könnyeket is.
Hanga