Köszönöm, Kedves Sailor az olvasást és a meglátásodat! Szeretettel: Ildikó

Kedves szimbolikus, vágyakozó sorok. Engem meghatott.

Köszönöm szépen, Kedves Sailor! Örülök Neked! Szeretettel: Ildikó

HÚ !!! Ez nagyon jó !!! Vers is !!! Zene is !!! Előadás is !!! Film is !!! Gratulálok mindenkinek, akinek köze van hozzá, hogy ez itt lehet!!! Üdv, ildikó

Tetszik a vers, Kedves Andrea! Szépen, sejtetően ír élete egy boldog időszakáról, ami Hamburghoz köthető, ahol nem volt egyedül. Az az idő végérvényesen elmúlt. Felidézni lehet, de vissza nem hozható. Meg kell hát gyászolni. Grtulálok! Üdv, Ildikó

Kedves Szabolcs! Csak kapkodtam a fejem, és már a végére is értem. Megrendítő, drámai egy ilyen beszélgetés gondolata. Jólelevenítetted meg. Gratulálok! Szeretettel: Ildikó

Kedves Sailor! Nem viselhetem a lírai éned szenvedését! Inkább űzd el démonait! Avagy, kevés jut a szeretett lény vágyott szerelméből? Mutasd ki a tiédet iránta! Hassd meg! Na jó! Csináld amiben kedved telik, s írd meg nekünk! Szép estét! Várom a következőt!

Akkor most "jólmegkaptad" Te is, Kedves Szabolcs! Úgy kell neked, Te kedves! :-)) Köszönöm, hogy jöttél! Szeretettel: Ildikó

Kedves Sailor! Második versed is elolvastam. Egy rémálomról írsz. A ragadozók figyelik így a zsákmányukat, ahogyan téged üldöznek a szemek. Nem ők néznek, hanem te álmodod azt hogy néznek. Tehát az oka te vagy a helyzetnek. De lám, lám, erre a lírai éned is rájött.

Kedves Sailor! Itt vagyok. Az első verseden jót derültem. De az is eszembe jutott, hogy gyerekként hi?ny?t szenvedtem a dicséretnek. A szüleim nem szerették volna, hogy elbízzam magam. Kritikát viszont kaptam eleget. S igen, ahogy írod, csodáltam a szüleimet. De ez eddig nem jutott eszembe. És sokág semmi jót nem tudtam volna...