Hold kószál ágak között,
Vágyik Rád nagyon!
Meglátott, úgy megkívánt,
Hogy el nem mondhatom!
Árnyékot hint a sötét,
Lassan lépeget,
Gonosz veszi köpenyét,
Mert ő is éppen akar Tégedet…
Álom mesél most mesét,
Sző gobelineket,
Megunt minket az Idő,
Ásít, lépeget.
Szomorú a Holdvilág,
Nagyon bánatos,
Kívánják rajongói őt, tudod,
A sok-sok perverz csillagok.
Megvetettük ágyadat,
Jöhet a sötét!
Bújjunk gyorsan oda be,
Oszt lesz ”majd némiképp”…
Felhő száll a Hold elé,
Hold kapaszkodik,
Tudod, jaj én édeseim,
Ma se voltál itt.
4 hozzászólás
Kedves szimbolikus, vágyakozó sorok.
Engem meghatott.
Köszönöm szépen.
“Ma se voltál itt.”
Szomorú, ha az akit várunk, nem jön el hozzánk.
Megértéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
köszönöm szépen mindenkinek, aki olvasott!