Anyag vagyok,
szél, víz, föld és szénatom.
Lassan az idő bekerít, befog.
Elmém tele fáradt vírusokkal.
Fogy a tárhelyem, lassulok.
Már nem érdekelnek franciák, hunok,
sem Nílusukkal ó-egyiptomiak.
Bár én is voltam gondtalan, vidám,
s enyém volt a pirkadat,
de, mire az est leszáll, mentetlen leszek, s hontalan,
híd alatt.
Míg ragaszkodom az élethez,
nem leszek érett a félegyhez,
“ha éjfél kong, csak sírok”, de
Te legalább nevethetsz,
hogy megint miket írok.
Gondoltam, én hanyag,
a vers legjobb anyaga az indulat.
Bár szavak masíroznak papíron,
ha elsőre nem kelek fel ágyból,
asztaltól,
akkor, mikor
épp eszembe jut,
hív a feladat,
mindegy a gondolat hova fut ki,
az önvádból kijut.
Újra várom, egyre csak várom,
legyek
alkalmas, képes,
újra,
mielőtt bármibe vágok,
esélyes
legyek
meghódítani egy fél,
nem,
egy Egész
Új
Világot.
2 hozzászólás
Szia Ildiko!
Nagyon szépen kifejezted,hogy”hív a feladat,”
Különösen a befejezésnél jutott ez érvényre!
Sok sikert ehhez:
“esélyes
legyek
meghódítani egy fél,
nem,
egy Egész
Új
Világot”
Nagyon tetszett!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Köszönöm szépen, Kedves Sailor!
Örülök Neked!
Szeretettel: Ildikó