a beképzelt köszönt előre
kissé kihúzta magát
kell a hatás
átsuhant tekintete rajta
– egy szépségre talált –
de tudta a dicséret megárt
hát csak úgy hidegen köszönt
ahogy szokás
köszönt a szerény is
csodálat arcán
hogy ilyen magabiztos egyénre talált
de szavába vágott a beképzelt
s kezdte dicsérni magát
mesélt sok pénzről
merre járt
mindenki ismeri
tudják mit csinál
mint nyakláncán a szemek
sikerei
úgy csüngtek arcán
lassan este lett
holap folytatjuk mondta magabiztos hangján
a szerény meg magába szállt
sietett haza
elkészülni
hogy holnap bemutassa magát
figyelnek
ezer szem figyel
tükör szemek
mindenfelől integetnek
lefigyelnek méregetnek
szép ez hogy így vizsgálgatnak
szándékomban ki-be járnak
mindenembe belemásznak?
lángra kapott belsőm rohan
mindegy merre
hogy lerázza sosem tudott mi szándékkal
a beképzelt árnyakat
a homlokom nagyot koppan
nekiment a kirakatnak
tükör ékeskedik benne
remegő arc ijedt szemek
égnek álló hajam lebeg
kirakatba illő kép
felébredtem
megszűntek a szorongó percek
a beszűrődő fény üzent
nem mástól kell eztán félned
benned kell keresni mélyen
a bujdosó árnyakat
szólj hozzám ma
teleitta magát fénnyel a kalász
lomhán legyezik magukat a fák
izzadnak az utcák
a nyár éli ki magát
bent
bezárt állatként naphosszat járom
a kétségbeesés szűk odúját
ezer kép tolakszik bennem
ezer nyár
a csüggedés felélte terét
tapossa igényét
még egymásba botlik pár zamatos emlék
mikor még
tekinteted lágyan simogatta arcom
minden mozdulatod ígéretet mondott
hiányzol rám néző értem aggódó szem
nem hibámat mérő elnéző tekintet
szólj hozzám ma
a holnap oly messze
nem futja reményem hogy átélje
szólj hozzám ma
a holnap oly messze
még ha csak sejted is
mondd ki hogy szeretlek
8 hozzászólás
Szia Sailor! Egyhuzamban elolvastam most mind a három verset. Nem könnyű olvasmány, súlyos, komoly mondanivaló. Újra felvetődik bennem: líra és epika egy füst alatt. Jellemző a verseidre. Az első versben (találkozott a beképzelt és a szerény) elmesélsz egy történetet. Látom a képeket, s mögé képzelek élő személyeket. A beképzelt kék ingben van, s nyakkendőjét rubintkövet utánzó aranyozott nyakkendőtű szorítja le.Milyen a szerény? Érdekes módon őt csiricsáré ruhában képzelem el. Nem ide illő, máshogy kellene öltöztetnem. Behunyom a szememet, magam elé idézem, de csak ez jön ki. Sok pénzről mesél a beképzelt, luxus életről. A szerény, szegény csak hallgatja, s azon tűnődik, mit mond majd ő másnap, hogyan mutatja be magát. Egyperces novella, vers alakban. Szórakoztató, olvasmányos! 🙂
Folytatom!
Kedves sailor!
Mindhárom versed tartalmas, dús olvasmány; egyenként is kiadósak. Bizonyára megvan a története, miért kötötted őket egy csokorba, de én most úgy érzem, három jól elkülöníthető témát dolgoztál fel. Gőg és szerénység legelébb, a másodikban szorongó félelem, harmadikban a fájó hiány. Ez utolsó érint meg leginkább. Bár mindhárom versed velős olvasmány, amelyeket beszédes címmel fűztél egybe.
Laca 🙂
Kedves Laca1
Köszönöm,hogy olvastad és értekelésedet!!
Szép estét!
Üdv:sailor
Kedves sailor!
Örülök neki, hogy olvashattam verseidet ismét, s hogy írhatok hozzád pár sort! Jó 2,5 hónap eltelt, hogy verseltem itt a napvilágon, bár olvasni olvastam ez idő alatt is.
Kűzdünk az életben ki ezzel ki mással, de még élünk, s írunk mert szeretünk írni. Verseidet most nem elemzem, de megérintettek a soraid, költőiek, s mélységet éreztetnek a bennem dobogó szívben.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szeretettel gondolok Rád!
Vigyázzatok magatokra és egymásra! Gabi és Zoli Kaposvárról
Kedves Sailor!
Már a legeleje nagyon találó:
“a beképzelt köszönt előre
kissé kihúzta magát
kell a hatás”
Érdekes… tetszik, hogy szinte magam előtt látom.
“de szavába vágott a beképzelt
s kezdte dicsérni magát”
Néhány telefonbeszélgetés jut eszembe, amikor nem tudok egy mondatot sem elmondani, anélkül, hogy ne hallanám az “Én…..” kezdetű monológot a vonal másik végén. ?
Inkább most nem folytatom…Hatásos a versed, az biztos!
A második:
Valóban önmagunkban kell keresni ezt-azt…de nem csak az árnyakat, a fényeket is! Az jó, ha meglátjuk másokban is, de az ítélkezés nem jó dolog. Már nem érdekel, ha figyelnek, méregetnek, nem nekik élek….hála Istennek…
A harmadik vershez:
Fontos a MA…mert ki tudja, holnap mi lesz, élünk-e… Fontos, hogy MA mondjuk el, “szeretlek”…
Szeretettel: gleam
Kedves Gleam!
Köszönöm szépen,hogy meglátogattál!
Az ´Én´lezdetü monolog,ahogy írod is ,mindig
mindenhol ott terem!
Az önzés nem ismer határt!
Igen,nem csak az árnyakat,a fényeket is,kell keresnünk
magunkbanm írod!
Szép lenne mindig a ´derült´et látni!
Igen,a mában élünk,itt és most kell egymásnak kimutatni
érzéseinket!
Örültem jöttöednek!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Mindhárom versed, ahogy már tőled megazoktam nagyon szép, elgondolkodtató, igényes, komoly. sokatmondó és tartalmas. Gratulálok hozzá!
“mint nyakláncán a szemek
sikerei
úgy csüngtek arcán”
“nem mástól kell eztán félned
benned kell keresni mélyen
a bujdosó árnyakat”
“szólj hozzám ma
a holnap oly messze
nem futja reményem hogy átélje
szólj hozzám ma
a holnap oly messze
még ha csak sejted is
mondd ki hogy szeretlek”
Várom a következő versed is. Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen figyelmedet!
Nagyon örülök,hogy újra láthatlak itt az uj oldalon!
Ez az írásom régebben jött ki,három hónapja:
Nemsokára teszek fel újat!
Legyen nagyon szép napod:sailor