Dear Steve, unfortunately, I forgat this German word, but I also congratulate you in English. It is a beautiful love poem.

Dies ist ein schönes Gedicht. Herzlichen Glückwunsch.

Vagy ahogy Ady mondta: "Mikor fogunk már összefogni? Mikor mondunk már egy nagyot, Mi, elnyomottak, összetörtek, Magyarok és nem-magyarok?" Be kéne fejezni a szekértáborosdit, főleg a kultúrában. Jó, hogy ezt a verset közkinccsé teszed napjainkban. Remek fordítás! Gratulálok.

Így már tökéletes.

Örülök, hogy megszületett! Túlzás nélkül: irodalmi kuriózum a vers is, a fordítás is. Jól esik olvasni. Bár eltér az eredetitől, de nagyon tetszenek az utolsó sor áthajlásai. Két megjegyzés, kettőnk és a Napvilág műhelymunkájának szellemében: 1. Az első versszakban "Új termőág megdalollak" - itt véletlenül kimaradt egy vessző. 2. A második versszakban...

Nagyon szép vers. Csupa érzés, de nem csurran ki. Gratulálok.

Szia Poppy! Tetszik a vers. Minden a helyén van benne, a hexameter és a porolás is mint szellemi, illetve materiális pótcselekvés. Viszont nálam a harmadik versszaknál véget ér a monológ, sokkal eredetibb befejezés, mint a negyedik, ami szerintem csupán azt magyarázza, amit a versből amúgy is megértettünk. De ettől függetlenül jó...

Igaz(i) költészet. Gratulálok, szeretettel: Balázs

"- Almafán van hat alma Rajtuk a fa hatalma." Ez a legjobb közülük. Több, mint egyszerű szójáték. Gratulálok.

Az első, ami megfogott ebben a versben, az a természetes gördülékenysége, a gyakori áthajlások. Bár súlyos, amit mond, de nincs benne semmi erőlködés. Emellett eredeti a "mindenki szem a láncban"-érzés újrafogalmazása is. "Felkunkorult röppályaívek" után egy remek költő tért vissza az irodalmi életbe.