Per vim, Pannonii, vestrum dum quisque seorsum
In ditione sua regia sceptra gerit;
Intestina domi crudeles bella fovetis,
Et vestras frustra debilitatis opes.
Taurunum periit, servit Slavonia Turcae,
Cumque Istro missa est iuga Buda suo.
Nec vestros animos, nec fortia iungitis arma,
Tanquam Danubius, Budaque salva foret.
Quid dicam vobis, vestri Diadematis hostes
Pannonii, quondam gens bona, Marte potens?
In promptu ratio est. Exemplo Geaecia fiat.
Vultis vos omnes nempe perire simul.
A magyarokhoz
Pannónok, ti csak egymást marván bírtok erővel,
Vélvén, birtokotok tán a királyi jogar,
Itt a hazában folyton a harc dajkái ti vagytok,
Ostoba módon mind rontjátok magatok.
Veszve Zimony, Törökország rabja Szlavónia is már,
Istráng lett a Dunánk és Buda így nyög igát.
Lelketek és sok fegyveretek mind csak szanaszét van,
Mintha csak épségben állna Budánk a Dunán.
Mit mondjak nektek, magyarok, szép, egykori hősök,
Kik Koronájuknak vesztet okoznak csak?
Válaszom ennyi: legyen Görögország sorsa a példa.
Ám úgy látom, mind halni akartok már.
1 hozzászólás
Vagy ahogy Ady mondta:
"Mikor fogunk már összefogni?
Mikor mondunk már egy nagyot,
Mi, elnyomottak, összetörtek,
Magyarok és nem-magyarok?"
Be kéne fejezni a szekértáborosdit, főleg a kultúrában.
Jó, hogy ezt a verset közkinccsé teszed napjainkban.
Remek fordítás!
Gratulálok.