ülök a gép előtt
és napok óta gyötrődöm, hogy
kiszenvedjek magamból egy nyomorult disztichont
vagy legalább egy hexametert,
de nem sikerül, mert egyre azon jár az eszem,
hogy mennyire vágyom utánad
inkább súrolok és porolok, és
felteszem főni a sonkát,
és közben veszettül koncentrálok,
hogy ne gondoljak rád és erre az undok kis érzésre belül,
mert – ahogy mondják – nincs létjogosultsága
csak valahogy a szívem mégis
egyre gyorsabban kalapál,
és csak reménykedhetek,
hogy ez is épp olyan tévedés,
mint ami ezerszer előfordult már
…
döbbenet, hogy még ezt a verset se tudom
rendesen befejezni, mert
belefulladok a „mi lenne, ha” kezdetű gondolatokba
ahelyett, hogy egyszerűen csak
elfelejtenélek téged
47 hozzászólás
Teljesen átérzem soraid…
Tényleg :)))))))))
Ám nem biztos, hogy az egyszerűbb mindig az egyszerű….
Mi ez ha nem szerelem? Tele kétségekkel, vivódással., kedves Poppy! Gratulálok nagyon eredetien oldottad meg, hogy leírd!
Barátsággal Panka!
…pedig olyan a téma, amiből gyönyörű verset lehetne költeni, ha nem is éppen disztichont
vagy hexametert… valami egyszerűbbet!
Egy sóhj, mert bizony, ilyen az élet, hogy gyakran meg kell kérdeznünk: "mi lehhe, ha…" de sajnos, azt sohasem tudhatjuk előre.
Csak ne búsulj, fiatal vagy. Ha nem most, majd később eljön az is, amit annyira szeretnél, s azt, Neked húsvéti ajándékul, szeretettel kívánom!
Kata
Kedves Poppy!
A Fórum-felhívásodra ismételten jelentkezem. Nagyon szép gondolatokat foglaltál a "versnek becézett" művedbe, de annak sehogyan sem tudom elfogadni. De még prózának sem, ugyanis ha oda tennéd (oda illenék), de akkor az írásodat – a magyar helyesírás-szabályai szerint eljárva, szabályos mondatokba kellene foglalni. Egyébként – nem én találtam ki, csak azt követem, amit irodalommal (verstan) foglalkozó író tollából is megerősített, hogy a verseknél is ezeket a szabályokat helyes elfogadni, mivel a csupa kisbetűs és szinte egymondatos (írásjelek nélküli) "versek" érthetlenek, megtévesztésre adnak okot. Ezért ez a "divat" félrevezető!
Kérlek, ne sértődj meg érte, de látom, nem egyedül vagyok ezekkel a gondolatokkal.
Szeretettel: Kata
Többek között ezért szeretem a verseidet, mert ennyire kendőzetlenül őszinték.
Mindenféle "cikornya" és "kényszer-rím" nélkül tudsz gyönyörű – bár néha fájdalmas –
gondolatokat megfogalmazni.
Örömmel olvastalak.
Köszönöm az elismeréseket és a jókívánságokat.
Gyertek máskor is!
Üdv,
Poppy
Kedves Poppy!
Az undok érzés belül marhára tud uralkodni rajtunk. Fantasztikusan jól leírod ezt az érzést. Éppen az teszi életszerűvé, hogy nem kötötted gúzsba disztichonnal vagy hexameterrel.
Szeretettel: Rozália
Szia Poppy!
Mostanában nem igazán tudok belépni az oldalra (rendre eltűnik a képernyő közepén és jobb oldalán található rész…Paco sem tudja, miért).
A vers nem tetszik. Gonosz vagyok, de ez a helyzet… Valami ütős hiányzik belőle – valami nyelvi játék, svédcsavar (hogy a kedvenceddel példálózzak: valami tóthkrisztinás :D)… Ennél sokkal többre vagy képes! Kicsit sablonosnak érzem – nem akarok az érzéseidbe gázolni, ez nem a gondolataidnak, hanem a költőnőnek szól…
Rázd fel magad! Ez nem Te vagy (legalábbis csak foszlányokban)…
Tisztelettel:
medvéd
Rozália, köszönöm.
Medvém, ennyire rossz lenne? Hát, ez nem jó hír, komolyan el kell gondolkodnom. Persze nem véletlen, hogy mostanában nem megy, de ennyire? Talán, ha nem koncentrálok annyira…versre…, valamire… vagy valami másra.
Na mindegy, remélem, lesz ez még jobb is!
Köszi,
Poppy
Szia Poppy!
Többször elolvastam, már az előtt is, hogy erre külön fölhívtad volna a figyelmünket a Fórumban. Szándékosan nem írtam véleményt, mert nekem valahogyan ez nem vers. Ha annak tűnik, az csak attól van, mert rövid sorokba szedted. Ha ezt simán, összefüggően megírod (persze a próza szabályai szerint mondatokban), akkor egy reménytelenül szerelmes nő vallomása, netán levele az imádott férfiúnak.
Sajnálom, de "Macival" kell egyetértenem.
Barátsággal: L.
A kisiklott, zsákutcába került lélek vergődése, az elérhetetlen utáni vágy, a lemondás keserű fájdalma rezeg soraidban. Szóhasználatod lenyűgözően egyszerű, tiszta, pátoszmentes mondataid sallangmentesek, csendesek, mint az igazi fájdalom.
A vers formája, nyelvezete, kitárulkozó őszintesége, az én csekély hozzáértésem tükrében, igazi mai, korszerű munkává áll össze.
Gratulálok. a.
Biztos bennem van a hiba, de ez nekem már túlságosan is lecsupaszított. Szoktam nálad szeretni a natúr valóságot tükröző őszinteségedet, de ezt nem tudtam teljesen magamévá tenni. (Hmm, talán allergiás vagyok a nemek közti érzésekre :-/ )
Azért nem bántam meg, hogy benéztem hozzád.
Hanga
Én most úgy érzem, hogy azt akarom leírni Neked, hogy mi ebben az írásban a Jó 🙂 hogy miért, arra az a válaszom, hogy… csak :)))
A címe "Vers helyett"… és… a szabadvers ugye egy gyönyörű ellentmondás :)) Ez itt egy szabadvers… ami ráadásul vers helyett lett megalkotva 🙂 Ez nekem így tetszik… ha ránézek erre a tényre…
Rejtőzik a sorok között egy-egy rím… nem kifejezetten erősek, csak úgy "finoman" belesimulnak a sorokba, és ez (is) ad neki egy szolíd ritmust… lüktetést… egy olyan alig észrevehetőt… de én látom illetve érzem 🙂
Modern… tényleg őszinte… és ha jól megnézem, van ott bizony valami, ami megkülönbözteti a hétköznapi beszédtől… 🙂
Én most csak ennyit… bármilyen értékelés nélkül 🙂
Sziasztok!
Örülök, hogy benéztetek, és elmondtátok a véleményeteket, akkor is, ha nem tetszett, az is fontos. Persze örülök, ha valaki (antonius, barackvirág:)) megtalálja benne, ami szép és/vagy jó, de a negatív kritika is kell, elgondolkodtat, épít, szóval Hanga, Laczkó, nagyon köszi nektek is.
Azért érdekes, úgy veszem észre, hogy a negatív hangok jobban nyomnak a latban, legalábbis nálam. 🙂 De sebaj, továbbra is kíváncsian várom a hozzászólásokat!
Üdv mindenkinek,
Poppy
Kíváncsi lennék azok véleményére, akik ezt a munkát nem tartják versnek, hogy a Szép versek 2009-es kötetét kézbe véve, a 66 szerző 174 munkájából mennyit tartanak versnek és mennyit nem. Amit nem tartanak annak, vajon miért kaptak a kötetben mégis helyet, továbbá ha nem versek, akkor mik?
Üdv. a.
Szerintem nagyon rossz példát vettél elő (azaz nagyon is jót). 😀 Volt szerencsém hozzá, és más hasonló példányokhoz is… szerencsére csak a könyvtárból vettem ki, nem megvettem. Vannak benne nagyon rossz munkák… huh… na, ott éreztem, hogy páran az ismeretség és kötelező megjelenés miatt biggyesztettek valamit oda…
Egyszer volt szerencsém beszélgetni két kiadó igazgatójával (nem publikus), és ők is megerősítették, hogy sok nagy költő gyengébb munkáját is beteszik egy-egy kötetbe, mert nem maradhat ki… vagy megsértődik az illető, vagy mert a név a lényeg…
Egyébként visszatérve a munkához: versnek lehet vers, az írója dönti el, micsoda. De ha egyszer abba a kategóriába helyezte, akkor vállalnia kell a felelősséget, hogy aszerint fogják kritizálni…
Szia Poppy!
Nekem tetszenek az írásjel nélküli versek. Magam is próbálkoztam kettővel. Időközben rájöttem, hogy jobban el kell mélyedni bennük, mert magunknak kell kitalálni a szerző gondolatait, érzéseit. Lehet, hogy nem értek hozzá, de én ebben látom a lényegét.
Az érzést, amit a sorok közé rejtettél, jól ismerem, mert azért a tartalmat is figyeltem.
Minden szépet neked! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Ha versként nézem, akkor szabadvers… viszont teljesen csupasz. Ha költőnőnk úgy dönt, akkor a "minimal art"-hoz tartozik. De nem hiszem, hogy Poppy erre utazna… hiányoznak belőle az irodalmi észrevételek, ami egyedivé teszi – a látásmód, ami elgondolkodtatja az embert. Én elolvastam és semmit sem mozgatott meg bennem… hacsak nem annyit, hogy ilyet ne írjak! (bocs Poppy!- ami a szívemen…).
Kata! Bizonyos helyzetekben igazat adok neked – a felemás állapotot nem szeretem: vagy mindenhol hagyja el az illető a központozást, vagy mindenhova tegye ki… a felemásság azt sugallja, hogy az illető nincs tisztában a magyar helyesírással.
Viszont a központozás hiánya nem csak félrevezető lehet… régebben pont azért találták ki, hogy ne zavarjon meg a sok ilyen-olyan jel – a tudatfolyamot akarták ezzel mesterségesen megteremteni: hogy a folyamatosság érzete legyen az olvasóban. A másik dolog pedig az, hogy a versekkel pont az a célunk, hogy manipuláljuk az olvasót (hatással legyünk az érzéseire), és a szabadversekben a félreérthetőség kreatívan alkalmazható (egy ilyenen dolgozom most is…).
A kötöttség hiánya felszabadító lehet, de csak azok számára, akik már pontosan tudják, mit hagynak el (tehát a profikra gondolok…), a többiek csak szimpla lustaságból választják ezt a formát.
Minden jót!
medve
u.i.: én is csak lustaságból alkalmazom 😀
bocsánat, hogy belerondítottam a hozzászólásokba, de nem hagyhattam szó nélkül 🙂
Húha! Micsoda vitát generált ez a vers. 🙂 Mert azért én annak tartom, még ha talán nem is túl jól sikerült. Ami a központozást illeti, van, ahol a hagyományokat követem, de van, ahol nem, a mondandó, a forma, stb. határozza meg.
Mindenesetre köszi mindenkinek, hogy vette a fáradságot, és írt nekem.
Poppy
Bocsi, én még teszek egy megjegyzést! 🙂
Azért értem a vers mondanivalóját, mert van benne. Azt hiszem, medve túl fiatal, még nem érti, vagy én vagyok túl öreg, ezáltal jómagam nem értem, miért nem mozgatott meg benne semmit. :DDD
Ezt nem bírtam kihagyni! :DDD
Sziasztok! Azért a jó vita jó vita! Vagy nem?
Kankalin
Kedves Kankalin!
Én nem azt állítottam, hogy nincs mondanivalója… és értettem is. C s a k n e m m o z g a t o t t m e g. Ha elolvasod még egyszer figyelmesen, amit írtam, akkor megértheted, hogy nem a tartalommal volt bajom, hanem az olvasó megszólításával – pont az irodalmi eszköztelenség zavart (amivel szintén jól el lehet játszani, de itt ezt sem érzem).
Rengeteg verset olvasok minden nap. Az egyik könyvtárban selejtezés volt, és 100-nál is több irodalmi újságot dobtak volna ki… én ezeket hazacipeltem, hogy megmentsem. Mondjuk 100-ból 25 versnek hasonló témája, gondolatsora van… szerinted nem válna egy idő után unalmassá, ha ugyanazt látod (nagyon kicsi eltéréssel) visszaköszönni? Nehéz új gondolatokat szülni, ha egyáltalán még lehetséges – ezért kellenek a kreatív megközelítések… Így látom én, a fiatal. 😀
medvegyev
A központozással kapcsolatban igazad van. Vagy központozzon valaki hibátlanul, vagy sehogy. Az, hogy központozás mellett a mondatokat kisbetűvel kezdik, ugyan a gyakorlatban elfogadott, de én hozzá nem értő, üres modernkedésnek tartom. Mint ahogy azt is, hogy az egyik sorban kilenc szótag található, a következőben tizennégy és az azt követőben hat, de az utolsó szó el van választva. Nem a rím, nem a gondolat megtámasztása, hangsúlyozása kedvéért, hanem csak „úgy”. Van, aki ettől elájul. Én nem. Lehet, hogy a hozzáértés hiánya miatt. Lehet.
Az eszköztelenség nálad szitokszó, nálam dicséret. Nem tudom már melyikük mondta: a jó költő mindennap elfelejt egy szót. Az öreg halász és a tenger eszköztelensége Nobel díjat ért.
Közhely, hogy a kor állapot. Fiatal korod ellenére a tárgyi tudásod lehet több, jobb, mint egy hozzám hasonló vénségé. De a különböző jelemet, felfogást, stb. alakító élethelyzetek átéléséhez, megszenvedéséhez időre van szükség. Ezt nem lehet” rövidre zárni”. Majd, ha megéled, hogy ötvenévesen sírva fakadsz egy virágos réten, meg fogsz érteni.
Szóval, ha még nem mondtam volna, ez egy jó vers.
Hűha… 🙂 Visszanéztem én is, és nagyon tetszik, amit látok 🙂 Tényleg nagy érdeklődést váltott ki a versed, ráadásul a legolvasottabb lett 🙂
Van még nekem is néhány gondolatom. Központozással kapcsolatban… ez is egy érdekes kérdés… Van például Kassák Lajosnak is olyan verse, amiben ő sem alkalmazza a központozást… sőt… van olyan verse, amit elkezd nagybetűvel, és ennek ellenére viszi tovább végig kisbetűvel, bármilyen központozás nélkül (a legvégén sincs semmi ilyesmi). Az én verseimnél ez változó… ahogy érzem. Gyakran szeretem a központozást; ahol úgy érzem, hogy ad egy pluszt sodrást az, ha nincs… ott nem használom (ez függ a sorok jellegétől, stb.). Haikunál sem használom… erről hosszan lehetne írni, hogy miért…
Folytatom..
„ahol úgy érzem, hogy ad egy pluszt sodrást az, ha nincs… ott nem használom” Lehet, hogy a mi Neked sodrás, az nekem olvasónak bogarászássá válik, mert ugye, ha nem csak a szavak egymásutániságában óhajtok gyönyörködni, hanem uram bocsá’, a szavak összefüggéseiben némi értelmet is keresek, akkor meg kellene keresgélnem az írásjelek helyeit. Amit persze legtöbbször nem teszek meg, hanem lapozok…
Az "emlékbe szőtt a múlt idő" című versemnél nem lapoztál… adtál rá öt csillagot, és írtál hozzá egy kedves kommentet… pedig nincs benne sem nagy betű, sem írásjel… akkor hogyan van ez? Lehet persze, hogy változott a véleményed ezzel kapcsolatban…
Ja, és az "Ahogy szeretlek" című versemhez is egy nagyon kedves kommentet írtál… az is ilyen pedig…
Hölgyem!
A gyöngyhalász is szívesen merül mélyebbre, ha olyan öbölhöz ér, ahol már sok gyöngyöt talált. A hozzászólásom hiányossága, ha nem derül ki belőle, hogy nagy általánosságban gondolom így. A tapasztalás, az ismeretek e téren is elősegítik az eligazodást. Ezért, ha az Ön öbléhez érkezem, eszembe sincs tovább úszkálni, hanem, ha látom a fenekét, ha nem, (az öbölét persze :-)) gondolkodás nélkül veszem a mély levegőt… a.
Értem, Uram, és köszönöm 🙂
Poppynak meg az élményt köszönöm, amit nyújtott ez a kreatív "vita" itt alant 🙂 és persze azt is, hogy olvashattam ezt a verset 🙂
Olvastam már olyan verset, amelyiknél nem volt központozás, és úgy éreztem, hogy jobb lenne, ha lenne benne… és előfordult ennek az ellenkezője is. Tehát… összességében… ez a "divat" már Kassák idejében (is) ismert volt… Azt gondolom, egyszerűen vigyázni kell arra, hogy ne menjen az értelem rovására a dolog… (és legyenek meg az írásban a vers jellemzői).
Maci egészen biztos, hogy építeni akar 🙂 csak van egy sajátos nézőpontja, és szigorú egy kicsit 🙂 Mindemellett még tehetséges is :))
Nekem tetszik ez a vers… Megmutattam a férjemnek is (NoDeNem De Baar itt az oldalon 🙂 kicsit inaktív a pasi, de itt van 🙂 ), és anélkül, hogy látta volna a hozzászólásokat, a maga stílusában mosolyogva azt mondta, hogy: "Hm… egész jó…" :))
Kedveseim!
Igazán öröm nekem, hogy ilyen kulturált, érdekes vitát váltott ki ez a vers. Ezért érdemes írni. Köszönöm mindeannyiótoknak a véleménynyilvánítást, remélem, megláttogattok még.
Üdv,
Poppy
Kivettem a versed és szépen leírtam, mintha egy simán leírt
próza lenne és úgy olvasgattam. Úgy jó volt. Ismét a versed,
-de az már nem.bocs,pedig sokat filóztam rajta.
Hagy mondjak még néhány szót, nem jelölöm, kinek a megjegyzéséhez. Akit érdekel, úgyis visszanéz ide, mint ahogyan én is megjelentem újra.
A mondatok a magyar helyesírás szerint nagyon sokat jelentenek versnél is. Pontozás nélküli verset olvasva, mindenki oda rakja, ahová akarja az írásjeleket, legalább gondolatban. Aztán lehet belőle tévedés vagy káoszt.
Amikor még ezekről tanultam, példákat hoztak fel a magyar-irodalom tanárok, miért. Egyébként ha olvasok egy verset, én nem találgatni akarok, hanem érteni és élvezni a szép magyar stílusban megírt verset, s nem találgatni, mit akarHATott az írója nekem elmondani. Mondja el, vagy ha nem tudja, ne írja le, ill. ha leírja, ne tegye közzé. (Ugyanúgy egy festménynél az alkotója fejezze ki művészetével, mit ábrázol a kép, ne nekem kelljen találgani.)
Folytatom.
A másik gondolatom:
Igaz, nem illendő holtakról kellemetlent mondani, de ha Kassákot hozza fel valaki, akkor nekem azok az írásai jutnak eszembe, amelyek tele vannak helyesírási hibákkal, mégpedig ÓRIÁSI hibákkal! Ezért én őt igazán nem szeretném utánozni, sem példának felhozni. Lehet, hogy vannak jobb alkotásai is, de én nem azokkal találkoztam.
Egyébként tisztelem mindenkinek a véleményét, aki ezeket megbocsátja neki, teheti. Ízlések lehetnek különbözőek, változatosak.
Poppynak pedig gratulálok, mert példa nélküli számban kapta-kapja a hozzászólásokat, még most is, a „verséhez”.
Utólag az a véleményem, hogy a prózák közé kellett volna tennie, már a címe miatt is, prózaként kevesebb negatív észrevételt kapott volna.
Kata
Kedves Poppy!
Tudva amit tudok, úgy gondolom, hogy "célt" tévesztett a versed, de nagyon olvasottá tett 🙂 Sajnálom a "dolog" most tévedésnek tűnő voltát, de hidd el, egyszer el fog jönni. Persze remélem tudod, hogy nem "sült galamb" 🙂
Az a költeményt, melyet kritikával illetnek, létjogosultsággal jött létre, és nyilván többet ért azoknál a verseknél, melyekhez egy hozzászólás sem érkezik. Ez azért jelent valamit 🙂
P: Jessyrose
Szia Poppy!
A versed címében már jelezted mit fogsz elkövetni.Vers helyett leírod a pillanat érzéseit, amik nem voltak benned elég mélyen, hiszen felszínre kerültek.Közben meg főzöd a sonkát.Nagyon emberi ami történt veled.Verset szerettél volna írni de vers helyett ezt írtad./ami valójában vers/Tetszik nekem az őszinteséged, no és az , ahogy a hozzászólásokat lereagálod.Ebből is lehet tanulni.Példaérékű ahogy kezelted ezt a hosszú vitát.Én a magam részéről köszönöm,hogy olvashattam a versedet és a kommentelőknek is köszenetet mondok a tanító jószándékú szavakért.Mert Istennek legyen hála semmi bántó dolgot nem észleltem a hosszú vita során.
Szeretettel üdv:hova
Sziasztok!
No igen, lehet, hogy prózavers v. próza formában többeknek tetszene. 🙂 Talán egyszer majd kipróbálom. 🙂
Katával nem tudok egyetérteni, szerintem a központozásban ill. annak hiányában is rengeteg kifejezőerő lehet, de ezt a "vitát" szerintem itt úgysem tudjuk lezárni, nem is kell, talán egyszer majd személyesen beszélgetünk erről.
Hovának köszönöm a kedvességét, Jessyrose meg… no igen, meglátjuk. 🙂
Köszönöm az újabb hozzászólásokat!
Poppy
Szia Poppy!
Ismerős az érzés mikor nem állnak a "kezedre a szavak" , mert valahol máshol jár az eszed. Sőt, volt olyan novellám vagy prózám, amit 2 hónap múltán fejeztem be. Akkor láttam meg a gépen, hogy az is létezik már, csak be kéne fejeznem. Na és persze most is, lenne egy-kettő a folytatásra vár. De nem tudom mikor lesz belőle valami. 🙂
Szép is a szerelem, de sose mutasd ki nagyon az érzéseidet, mert valakik előszeretettel visszaélnek vele! (tapasztalat).
Nekem tetszik a versed, medve kritikája és a többiek véleménye ellenére is!
üdv: Eddie
Bizony-bizony! Mikor másra koncentrálunk, mint teszünk. De az ilyen állapotokban ez azt hiszem természetes, és az vesse rád az első rossz szót, aki nem volt még így! Ha valóban nem volt, nagy szerencséje volt. Attól függetlenül nem lett ez rossz alkotás!
Gratulálok!
Szia Poppy!
Tetszik a vers. Minden a helyén van benne, a hexameter és a porolás is mint szellemi, illetve materiális pótcselekvés. Viszont nálam a harmadik versszaknál véget ér a monológ, sokkal eredetibb befejezés, mint a negyedik, ami szerintem csupán azt magyarázza, amit a versből amúgy is megértettünk.
De ettől függetlenül jó vers és gratulálok.
Balázs
Kedves Eddie, szellő és Balázs!
Köszönöm a pozitív hozzászólásokat. Ami az utolsó verszakot illeti Balázs, igazad lehet, nem véletlenül választottam le a pontokkal, valóban olyan kiegészítés / magyarázat jellegű kissé.
Üdv,
Poppy
"súrolok és porolok"
tá-titi tá-titi tá
"felteszem főni a sonkát"
tá-titi tá-titi tá-tá
"vagy legalább egy hexametert"
tá-titi tá-tá tá-titi tá
"mennyire vágyom utánad"
tá-titi tá-titi tá-tá
Menni fog ez, csak össze kell illeszteni a cserepeket!
:-)))
Kedves Zoltán, örülök, hogy észrevetted. 🙂 És kösz a biztatást, jó esik.
Üdv,
Poppy
Szia!
Hú, ez nagyon-nagyon-nagyon jó lett! Köszi!
Ági
Szia!
Ez egy jó vers. Érzéseid átjönnek. Jó modern vers.
Nekem tetszett.
Barátsággal: Ági