…de mintha mégsem állna össze egybe,
hiába forgatom, marad, viszonylag;
az ördöglakat-titka, nyitja, csendje
egy részletekben olvasott iszonynak.
A láb alatt üvegcserép kavicsra
kilép a nyár. A vére mégse jár át,
besűrűsödve cseppje visszaissza
gyermek-arcú bíbor kálváriáját.
Színekbe folyt a tegnap és a völgybe
egy árkot megtelítve úgy maradtak
a cseppek, mintha újra visszanőne
a körvonal. Az újraírt alaknak.
Amint a kezdet, úgy a vég: volt a por,
s belőle nőtt a gyilkos és a káosz,
megfeszítve Golgotán a sok lator
között ne térjen ő, csak önmagához.
6 hozzászólás
Lélegzetelállító, figyelmeztető, felelős költői reagálás.
Méltó mementó.
Szia Szkít!
Valószínűleg az utóbbi napok eseményei ösztönöztek, hogy feltedd ezt a verset.
Nagyon megfogott. Emberileg és irodalmilag is.
Csak ennyit a végére: "Uram, irgalmazz!"
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm szépen.
Nem tudom, hogy méltó mementó-é. Igazából azt gondolom, hogy nem, mert akkor meg kellett volna írni egy Kisfiúnak a halálát, a fájdalmat, de csupán a zavarodottság, az értetlenség az, amit előhívott a fogadalom megszegése. (ugyanis január óta nem írok, és ez KOMOLY!!! Megfogadtam. Ez az első "vers" január óta )
Igen, minden gyerektragédia rettenetesen megvisel. Akkor is, ha nem ismertem. De ha a közvetlen környezetemben történik, egy olyan Gyerekkel, akit egy tanéven keresztül nap mint nap láttam, beszéltem vele, ez alól most nem tudok kivonódni lelkileg. Hogy szeptemberben már nem lesz ott az évnyitón. S miért…
Kedves Andrea!
Mély gondolatok, lírai kivitelezés.Gratulálok.
Üdvözöllek:SzJ
Igaz(i) költészet.
Gratulálok, szeretettel:
Balázs
Ez valóban mestermunka . Szép sazvak ,változatos rímek . Az én tetszésemet megnyerted , csak gratulálni tudok az alkotásodhoz . : )
Üdv Justina