Szépen megöregedtem
alig van már hátra
az élmények mögöttem
érek a halálra
akkor a semmiből
felbukkant és nézett
csillogó szeméből
kacagott a végzet
orvul elhitette
lehet bennem erő
előjöhet még a
régeltemetett nő
pár pillanatra
elhittem hogy lehet
nem érezni tudni
az elmúlt éveket
újra voltam éltem
fiatalon szépen
köszönöm hogy ez még
megadatott nékem!
2022. október
4 hozzászólás
Kedves Dona:)
…ismét egy gyönyörű lélekmorzsát hoztál ajándékba. Érdekes a felvezető…megmosolyogtatott a komolysága ellenére.
“Szépen megöregedtem/ alig van már hátra”- annyiszor hallottam már ezt a mondatot …40,50,60,70 évesektől.:) Szentül hiszik,hogy öreg lelkek-öreg testtel és mintha már gondolatba temetnék is magukat pedig mennyi van még 90-100 ig…szinte egy életnyi.
Árnyékba léteznek és úgy érzik nincs okok kilépni a fényre.Az ösztönük imádkozik ilyenkor már valami csodáért,hogy zökkentse ki őket a monotonitásból.
Az imák pedig meghallgattatnak.
Az időt akkor kezdik el másként érzékelni mikor lángvirágokat növeszt rajtuk.Így történik ez ebben a történetben is.
Felbukkan a semmiből egy királyfi és felébreszti az alvó Csipkerózsikát …tündérmesét ígér a tekintete és megtörténik a csoda:”újra voltam éltem,fiatalon szépen”.
Annyi öröm, felszabadultság, szépség és mérhetetlen hit sugárzik ezekből a sorokból.
A szerelem egy felsőbb dimenzióba emelte át az Ént akit már nem érint meg a régi élete….lepattogzik róla a múlt zománca.
A szerelembe nincs korkülönbség…csak időtlenség,nincsenek korlátok csak szabadság.
Hálaimával zárul a vers:
köszönöm hogy ez még
megadatott nékem!
S még mennyi csoda fog megadatni…az a titka,hogy hinni kell benne!
Szeretettel gratulálok, gyönyörűre írtad.
M.
Drága Napfény!
Mindenben teljesen igazad van, öreg test, öreg lélek, árnyékban, szürkeségben élés, amikor az ember már nem vár semmit, csak a végső nyugodalmat. Aztán jön a királyfi, mint a mesében, és valóban felébredt Csipkerózsika. Ez nagyon szép, nagyon jó, eszméletlen volt megélni/átélni, tényleg visszafiatalodtam, és akkor hálás voltam a sorsnak, hogy megadatott. Csak tudod, utólag úgy gondolom, hogy jobb lett volna, ha Csipkerózsika álomban marad, nem ébred fel, mert akkor az árnyék-élete nem bántaná, jól érezné magát benne, így viszont – mert a szerelem nem teljesedett be, túl szép lett volna, hogy igaz legyen – nem maradt más, mint a hiány, a szürke élettől való szenvedés, ami már nem elégíti ki, és nem tud változtatni rajta. Még egy királyfi pedig még a mesében sincs.
Nagyon szép soraid és a gratulációt köszönöm!
Jó reggelt, legyen szép napod!
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Micsoda más hangnem a fájdalmas szerelem 17 pillanata és
a 3.Utolsó ajándék között!
Nagyon tudom értékelni ahogy más szemszögböl ugyan arról
írsz,az elöbbinél fiatalon,itt meg negfiatalodottan a szerelem
szépségét és mindent felülmúló erejét méltatod!
Csodaszépen sikerült a személyben felélesztened a vágyat,
hogy elöjöhet még a régeltemetett nö!
Mert az ember böre ráncosodik,öszül a haja,ereje mindig kisebb,
de az érzések nem öregszenek!
A vágy mindig ott tanyázik benne a múlt után,a szép emlékek
után és óhajokba;álmokba rejti kivanságait!
Fénypontja versednek,hogy egy pillanatra el is hiszi,hogy fiatal,
hogy nem csak álmodik!
A befejetésnél megköszöni a sorsnak,hogy mégegyszer,habár
pillaantokra ez a szép élmény megadatott neki!
Gratulálok remek versedre!
Üdv:sailor
Szép napot
Kedves Sailor!
A 17 vers egy folyamatnak a lényeges, kiragadott pillanatait örökíti meg, a szerelem születésétől a haláláig. Őszinte, minden sora igaz, és úgy történt, ahogy a versekben majd meglátod. Ezért van, hogy egymástól eltérő – akár még ellentétes is lehet – a hangnem az egyes darabokban: a rácsodálkozás pillanata, a kétely egy öreg nőben, aki nem hiszi, hogy még szerelmes lehet, de vágyik rá, aztán a megélés pillanata, hogy de igen, lehet, a reménykedés… és így tovább a lángolástól a csalódásig. De ne menjünk a dolgok elébe.
Köszönöm, hogy figyelemmel kíséred soraimat, és köszönöm a gratulációt is.
Jó reggelt, legyen szép napod!
Szeretettel:
Dona