Remeg a talaj, – csak jön a baj,
Rohamrendőrök meg – a viadal,
És a fiatal csapatok, – tűntetnek,
Ideges a nép és – büntetnek,
Rezeg az a léc, – s hidd el,
Hogyha kell, aki mer, az – itt nyer,
Nézd mutatja a TV, – s megráz,
mikor repül a tömegbe – a könnygáz,
és másnap hírek, – és az utca,
a szemeimet most is, – még szúrja,
és fáj, és minden más is, – nincs remény,
csak a tény, de az kőkemény,
nincs választás, csak piros – meg narancs,
és este az átkozott tűzparancs!
Nem látszik még,
De ez a vég,
Majd Budapesten lesz,
A csatatér,
Már nyakadon a vész,
A vért isszák,
Politikusok és,
A gárdisták!
Amit én látok az egy furcsa kép,
Ahol az embert a gyűlölet tépi szét,
És minden arcra, rávan írva,
A létért bármikor harcba hívna!
Tabu a csók, és tabu a másik,
Minden ember, magányra vágyik,
És a romok között, vagy a híd alatt,
A fájdalmat kelti a pillanat,
Ez volt a pénz, a lét, a kincs,
Mára csak a karodon a vas bilincs,
Üresen áll az utca, s nagyon durva,
Hogy a sok barát már elfordulva,
A föld felé, le a sötét mélybe,
És ennek sohase lesz már vége!
Nem látszik még,
De ez a vég,
Majd Budapesten lesz,
A csatatér,
Már nyakadon a vész,
A vért isszák,
Politikusok és,
A gárdisták!
3 hozzászólás
Bátor vagy,hogy valamilyen vátesz szerepet is vállalsz.Grt.Z
Ez kemény, de szükség van ilyen írásokra is!
Gratulálok: Borostyán
Nagyon jó lett!!!
Azért én még reménykedem,
Hogy nem lesz csatatér Budapesten!
Szeretettel: Falevél.