Átölel a csönd engemet,
simogatja bús fejemet.
Mint anya, ha dallal ringat,
s égbe száll egy édes illat.
Dédelget mint jó nagymama,
hófehéren ragyog haja.
Olyan mint a meszelt házak,
mikor déli fényben állnak.
Nem kérek én már egyebet,
csak egy órát csendben legyek!
Olyan a csönd, mint egy szép nő,
hallgatagon is enyém ő.
Csönd hangjai elringatnak,
olykor könnyű álmot adnak.
Milyet anyám nem adhatott,
karjaiban gyermek vagyok.
Mint a falvak vén harangja.
mikor lemegy bágyadt napja,
Álmatagon kondul végül,
Pszt…! Az éjbe bele szédül.
6 hozzászólás
Nagyon jó Kedves Alberth!
Valóban ilyen a csend, jól kiválasztott csend pillanatokat hoztál.
Gratulálok!
Szeretettel: Adrienn
Kedveas Albert!
Suttogok, majd hallgatok! Igaz…pszt…
Üdv:Marietta
szép nyugalmat árasztó versedhez gratulálok!
Barátsággal Panka!
Kedves Alberth!
A tőled megszokott mesteri rímek,
csodálatos képek.
Tetszett.
Üdv: József
Kedves Alberth!
Nagyon tetszik a vers hangulata, viszont a ragrímekkel nem igazán vagyok kibékülve, de ezt a vers szép dallama, ritmusa most úgy érzem felülírta, szerintem szép összhangban van a mondanivalóval, olyan "mormolnivalóvers" kategóriába sorolom magamban -nem szoktam kategorizálni, de ez olyan, amit esőben sétálva, vagy egyedül itthon üldögélve szívesen mormolnék-. No, majd lehet, hogy megtanulom.:) Gratulálok hozzá, köszönöm, hogy olvashattam.
üdv:
Zsuzsa
Kedves alberth, megint egy hangulatos kis vers!