A tányéromban lévő csontlevesemnek
sárgás felszínén dús grízgaluskák lebegnek
páratlan élményt adva a szemeimnek,
fenséges ízélményt adva ínyeimnek,
jó ízű táplálékot nyújtva testemnek.
Így biztosítva magasztos élményt lelkemnek.
De sajnos múló pillanat finom léte.
Ebéd után marad csak az emléke.
5 hozzászólás
Szia!
Ez remek, ínycsiklandó….imádom a csont- és a húslevest!
Sajna ebéd után tényleg csak az emléke marad. Gratulálok! üdv hundido
Nekem is egyike a kedvenc leveseimnek. Örülök, hogy ebben is egyetértünk.
Pecás
Remek vers, éhes lettem 🙂
Nagyon tetszett 🙂
Szeretettel: Zsu
Egy finom csontleves felett grízgaluskák… kinek kellene finomabb?
Az igaz, hogy hamar elszáll illata is! Mások meg ha hallanak róla, megéheznek. Ez is valami,
mégis ez lesz az a leves, amely sokszor eszünkbe jut.
De az, hogy jutott eszedbe, nem tudható, mert nem írtad meg.
Mindegy. Nagyon jól megörökítetted most, egy rövid versben.
Szeretettel olvastam: Kata
Igazi kulináris élvezet a vers. Gratulálok csontlevesedhez.:)