Ifjú szívvel, de érett ésszel
egy fiatal költő mit tehetne?
Tán nem vezérli semmi kényszer,
hogy verset írjon néhány hetente.
Hacsak az nem, hogy a poézis
elhalálozik a tolla nélkül.
Hisz kell a versnek a protézis,
mit ujja szorít, hogy belekékül!
Dühös szívvel az ifjú csapong,
s ha van miért, őrülten rajong.
Igazáért kiáll, bármi legyen!
A vén poéta arra gondol,
elég egy kevés is a sokból.
S tán meghallgatják őt fenn a hegyen!
6 hozzászólás
Mondjuk a jambikusság ebben a szonettben sem erős (mint ahogyan nálam sem):), de tartalom valóban nagyon nagy bölcsesség, mert gyakran sokkal többet mond a kevesebb szó és a higgadtság.
Szeretettel: Klári
Az még hagyján, Klári, hogy nem stimmel a jambikusság, de még a rímképlet és a szótagszám sem az igazi! 🙂
Köszönöm, hogy benéztél hozzám! 🙂
Szeretettel: dodesz
Kedves Dodesz!
Az első két versszak különösen tetszett:)
Ági
Kedves Ági!
Hiszen ez már több, mint fél siker! 🙂
Örülök, hogy itt jártál.
Szeretettel: dodesz
Kedves Dodesz!
Nagyon jól ábrázoltad ezt a két ellentétet:
"Dühös szívvel az ifjú csapong"
és
"A vén poéta arra gondol
elég egy kevés is a sok´ból"
Élveztem!
Üdv::sailor
Szia sailor!
Köszönöm, hogy itt jártál!
Barátsággal: dodesz