A Föld Dala kél,
Éneklem bús hangján, mit kér:
A békéért él.
Látja a világ romlását
Általunk értve,
A tudás nagyobb átok, mint
Bölcsen képzelte.
Látja a pazarolt tüzet,
Melyet magából
Önként bocsátott kedvünkre,
S mely most halódó.
Látja a fogyó vizet is,
Melyet oly régen
Adott mesés tisztaságban,
S nincs földön-égen.
Látja a mérges levegőt,
Melyt’ százak, ezrek
Mocska piszkított gonoszul,
Mely tőlünk ered.
Látja a sötétes eget,
Könnye kicsordul:
Újabb ajándéka, mi a
Semmiért pusztul.
Látja a föld gazdagságát,
Végső reményét,
Ám szánt szándékkal fosztják ki
Teljes bensőjét.
Látja mindezt, búsan néz le
Reánk, emberekre,
És kér: emlékezz arra,
Mi el lett feledve!
5 hozzászólás
Szia!
Amit az ember megalkot, sajnos szét is rombolja.Herdáljuk kincseinket.Mi lesz a vége?Remélni lehet csak észbe kapunk…
Szeretettel:Marietta
Kedves Tyarel!
Ez a versed is, mint az előző három, azemberiség visszatérését követeli az emberséghez. remélem még tovább, másokkal együt folytatod igy tovább, és akkor Sigmund Freud idézete, végre valóra vállik:
"Az intellektus hangja halk hang, de nem nyugszik addig, míg meghallgatást nem talál. Végső soron, számtalan visszautasítás után, sikert arat. Ez egyike ama néhány dolognak, amiben az ember az emberiség jövőjét illetően optimista lehet."
Harcoljunk, a bután gondolkodó tudósok ellen, mert egy közüllük veszélyessebb, mint ezer buta, ez nem idézet, csak egy gondolat töllem.
üdv Toni
Köszönöm a hozzászólást, kedves Selanne és Toni!
Nagyon időszerű tartalma van a szépen megkomponált versednek. Védünk, és nem pusztítanunk kellene a szép világunkat…
Szeretettel: Kata
Köszönöm egyetértésed, kedves Finta Kata!
Üdv. Tyrael