Most már tudom:
a legördülő könnyek
nem mozdítanak el időhegyeket,
nem adnak csókot és reményt.
Utat vágva arcomon
nem játsszák a boldogság hírnökét.
Fáj. Mintha izzó parázson
hevítenék a szívem, és mint
billogot arcomba nyomva várnák,
hogy újjászülessek.
5 hozzászólás
Kedves Jodie!
Rövid, tömör. Megmozdít bennem egy ékes érzést. Nagyon tetszett pár szóhasználatod: időhegy, hírnök, hevít, billog… nem éppen mindennapos szavak. Szépen eggyészőtt együttes!
1 ötlet, az utolsó szót "újjászülessek"-re cserélném. Ennyi.
Nagyon köszönöm.
Titusz
Valóban, rövid és mégis sokatmondó versedben érdekes, nem mindennap használaos szavak szövődnek, ami érdekessé varázsolja az egészet. Egyébként Titusz utolsó szavad cseréjével egyetértek, az jobban illenék oda.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata, Titusz!
Köszönöm, hogy itt jártatok, építő javaslatotokat megfogadom 🙂
Köszönettel, Jodie
Nekem tetszik a vers úgy ahogy van nálad mindig gyönyörűség benézni mert tudom mindig valami remek sorokkal traktálsz,üdv:Szekelyke.
Kedves Jodie!
Szeretettel gratulálok ehez a szép versedhez. Nagyon szépen írsz.