A magány órája beköszönt
Fekszem a jéghideg kövön
Miközben magam egy újabb rímmel belövöm
Törném a falak mik közted köztem állnak
De minden csapással újra vissza szállnak
Nem látnak már a mosolygó szemek
Régen volt már mikor a srác nevet
Nem tépkedem a szirmot
Tudom ki az ki szeret
Én, magamat, magamnak súgom
A rég hazudott szavakat
Pedig ez már csak puszta akarat
Temetem magamat
Elcsúszott az életem
Pacsizok itt a végzetem
Őt talán elérhetem