Gyermekként futottunk
egy régmúlt tavaszban,
sárkányt eregettünk
a kéklő magasban.
Hogy lebegett ott fenn
a gyenge zsinegén,
az a színes sárkány
a kikelet egén.
Markoltam a zsinórt,
nehogy messze szálljon,
és semmivé legyen
papírsárkány álmom.
Azóta sok tavasz
hullt nyarak porába,
sokszor kapaszkodtam
múltam fonalába.
6 hozzászólás
Szia!
Kedves emlék a papírsárkány eregetés, mely egyben a boldog gyermekkor szimbóluma is.
Rozália
Nagyon tetszik! 🙂 Az utolsó versszak pedig sokkal messzebbre "repít" gondolatilag, mint a papírsárkány. Üdv, Poppy
Jó vers, tetszik. Költői befejezés! (üdv.: Á.E.)
Szép, mint minden versed!
Kedves santiago, nagyon, nagyon tetszik! Annyira megelevenedett bennem a sárkányeregetés, hogy el is érzékenyültem, milyen jó is volt, mikor még a réten kinn csak izgultam – szálljon, repüljön az én sárkányom! Köszönöm most ezt Neked, élményt adtál, emlékeket idéztél fel:)
Ó, de szép! Pár éve én is eregettem sárkányt. Kis zöld mező, ragyogó kék ég… semmihez sem fogható élmény 🙂
Üdv.: Phoenix