Kiült a padra a reggel.
Vár valamit üveges szemekkel,
keresi még az éjszaka nyomát,
aludna ő is, tovább és tovább.
Annyi mindent várnak ma tőle,
este imára kulcsolják kezüket,
Isten csodalámpája kezében a kereszt,
elkopik lassan a dörzsölt feszület.
„Déli vonattal érkezzen oda,
s estére is maradjon csoda!”
10 hozzászólás
"s estére is maradjon csoda!"
…igen :)))
Érdekes-szép vers 🙂
Tetszik!
Köszönöm szépen, dreaming! Kis munkamegosztás a napszakok között. :))
Este a holnapra gondolunk, a holnap reggelre. Sok esetben kissé szorongva. Old az utolsó két sorod. Tetszett Csaba!
Szeretettel:Selanne
Köszönöm, hogy olvastál!
Kedves Csaba!
Varázslatos! Mindig vár ránk egy csoda!
Kívánom, hogy így legyen!
Köszönöm, úgy legyen!
Nagyon rendben van ez a vers: a hangulat, a stílus, a tartalom.
Reggel nem is lehetne jobbat olvasni.
Üdv.:Tamás
Örülök, Tamás! További szép reggeleket és egyéb napszakokat! :))
Kedves Csaba!
Szemezgetve régebbi verseid közül… A versed első mondata már megragadott. Kiült a padra a reggel, marhajó megszemélyesítés.
Valóban mindenki vár valamit a holnaptól. Mindig az aktuális holnaptól és általában csupa jót, de legalább valami jóféle változást. De sajnos nem az a jellemző, hogy az emberek java meg is kapja a csodát a csodalámpától, amire vágyik. Tetszett a keverés a mese és az Isteni feszület között. Összességében a vers is nagyon tetszett. Gratulálok! Üdvözlettel: Szilvi
Köszönöm szépen, kedves Szilvi!