Alig volt tizenhat éppen, mikor egy részeg hajnalon
bőre alá nyomta a tűt. Ez volt az első alkalom.
Aztán csak teltek az évek, a szülői házból dőlt a lé.
Jutott anyagra, és már nem járt haza, csak reggel felé.
Szórta a pénzt, míg volt miből, aztán már kellett egy férfi.
Na jó, nem egy, néha több is, aki majd hazakíséri.
Dolgozott bárban. Énekelt. Füstös hangján jól szólt a blues.
Whiskyt rendelt, ha meghívták, s jól állt neki az égkék blúz.
Sokat nem aludt, úgy vélte, ahhoz túl rövid az élet.
Az árok a szeme alatt viszont egyre feketébb lett.
Volt szerelem is, na persze, olyan igazi halálos.
Egy nap feltűnt egy feleség. Neki meg szűk lett a város.
Továbbállt, és énekelt. És bár szexi volt a hangja,
már nem állt rajta úgy a blúz, ha csábosan nyitva hagyta.
S a szöveg se stimmelt mindig, és néha sok volt a whisky.
Aztán egy napon úgy esett, hogy nem tapsolt neki senki.
Egy józan estén felhívta az anyját – elakadt a szava.
„Rég láttalak, kicsim.” S ő szólt: „Már úton vagyok, mama.”
11 hozzászólás
Ha látnád, az összes lúdbőr kijött rajtam. Fantasztikus, ahogy megírtad. Nekem már rögtön dallá alakult, és szinte énekelni tudnám. Ica
Köszönöm, kedves Ica! 🙂
Szia! Ez volt már fönt egy másik verzióban, ugye? Annyira ismerős! Tényleg nagyon dallamos, és jók a páros rímeid is. Üdv, Poppy
Nem, szerintem először tettem fel…
Mármint ide 🙂
Szépen rímelnek a katős verssoraid, érdeklődéssel olvastam, mivel tartalma is igen tanulságos a mai időkben.
Köszönöm, Kata!
Kedves Neti!
Ez egy nagyon jól megírt, aktuálisan tanulságos történet. S tetszik,hogy a vége nem lefelé, hanem felfelé kanyarodik! 🙂
Mert a tékozlók is hazatérnek egyszer 🙂 Köszönöm, kedves wryan 🙂
A hetedik és a nyolcadik vsz rímei még csiszolhatók. A többi szépen összecseng, a történet érdekes, a vége meg tényleg megható.
sok jót,
panna
Köszönöm az észrevételt netlike, talán tényleg találok jobb rímeket a két helyre – bár a hangja/hagyta nem rossz szerintem, a whisky/senki-n viszont lehetne még gondolkodni. Még egyszer köszönöm 🙂
Erika