Keresem a dalt…
/Átirat/
Bánaton csüng szívem,
óvnám féltőn, szelíden,
fájdalma nem csitul,
vonszol konokul.
Szellő dűnékkel játszik
borzolja a homokot,
úgy cikázik,
dalt keres lelkem,
homoktenger körülöttem.
Magához ránt a sivatag,
szomjhalállal riogat,
egy hang
foszlányon lépked,
pánsíp utat hasít létnek,
csókja hévvel érint,
s teret nyit a fénynek.
Ó mily szép éneke!
Érzés lenne, vagy látomás?
Megleli a mosolyt a száj,
pajzánkodik szertelen,
bája megszövi a végtelent.
Ritmusba rándul a képzelet,
borzongás ölén lüktetek,
a hang átkarolja testem,
szív tornácán szenvedem,
forró pír üt a bőrön,
lelkem elterül egy sziklakövön,
simítja szél,
a homok megrajzolja vetületét,
s oly bársonnyá varázsolja,
belésajdul a Nap sugara…
/Első variáció/
Amikor könnyezik a szívem,
lelkem már a szárazságban pihen,
a szavak semmit nem mondanak,
nekidőlök a kietlen sivatagnak.
Hideg vízért ájultan sikítok,
szél borzolja a forró homokot.
Izzadságcsepp is elfogyott már,
kiszáradt lelkemen ül a forróság.
Szomjazom, szomjazom elepedek,
jajt kiáltok, majd beleremegek.
S ni csak!
Pánsíp hangja hasítja ketté a csendet,
heves indulattal megsimítja a testet.
A dallam végig fut a forró homokon,
verejtékcseppek gurulnak a homlokon,
s máris megleli a mosolyt a száj,
s azonnal kitárul a reményteljes világ.
A zene, a ritmus, oázis esélyét hozza,
a hangokat ringatja a sivatag lova.
A szívem zenéje, a lelkem merésze
kongán játszik a fájdalom zenésze.
A hangok borzongást idéznek,
áramütéssel boldogságot idéz meg,
az izmok négy ütemre húzódnak
az artériák a szívben vadul dobolnak.
Kipirult forróság fut-szalad a bőrön,
s az érzés kéjesen átsimul a gyönyörön.
A gitár húrját lágyan pengeti a szél,
a kottákat egy homokdűne hordja szét.
A dallam a fülemnek arany fuvola,
refrénként csendül bánatom harangja,
s extázist csiholva vall szerelmet
a kiszáradt, szomjazó szívemnek.
13 hozzászólás
Szia!
Egyetértek veled, a zenének hatalmas ereje van. Tetszik, ahogy ezt az érzést verssé formáltad.
Rozália
Szia!
Nagyon szép ez a vers. Azt mondta valaki (sajnos nem tudom ki), hogy ott kezdődik a zene, ahol véget ér a szó hatalma…
Versed átmenet a vers, és a zene között….
Gratulálok!
U.I. ..és néha vannak olyan szavak, ami a szívünknek "zene"…
Gy.
Igen kedves lányok! A zenének hatalma van, átölel, ha fázom, elbabusgat minden bánaton:) Köszi szépen, hogy olvastátok:)
Nagyon szép! Mindent átjár a zene. Pánsíp, gitár, fuvola, harang! Harmónikus dallamok.
Köszönöm, szeretem a zenében is a misztikus hagvételt:)
Kedves Sleepwel versed gyönyörű, zene füleimnek. Grartulálok. 🙂
Nagyon szép, és mennyire igaz. A zene olyan a léleknek, mint egy pohár üdítő ital a sivatagi vándornak. Felfrissíti az embert.
Gyula
Ok sleepwell no comment..)))
kk.gg.
Jaj Dinipapa köszönöm, hogy olvasol:)
Gratulálok.Ez a vers maga a zene.
Köszi Péter, hogy bekukkantottál hozzám:)
Nahááát!
kedves Sleepwel!
csodásan vezetted el at olvasót a zene szépségéig. Előbb kitikkasztottad ki szárítottad az életnedveit is, igy emelve a zene értékét. Bravúros eszközt használtál.
Hogy mind ezt a pánsíppal jelenítetted meg ez különös érzékre vall.
Hisz a pán sípha megszólal valóban valami különös életérzés valami misztkum indul meg azember idegszálain és kényszert érez arra hogy kielégítse zenei szomját.tudod nekem még a hárfa nyújtja ezt az érzést.
De egyébként minden jó zenét szeretek ahogy azt épp az adott halytet kívánja azt a stílust.
De ez Más ezek a hangszerek életérzést közvetítenek.
Gratulálok szeretettel:marica
Köszönöm Marica kedves szavaidat!:)