Zöld tóban egy üres csónak
Lágyan ring a víz selymén
S elringatná karcsú tested
Ha még testében ülnél
Ámde üres korhadt fája
Visszasírja alakod
És hogy ruhád bársonyával
Többé nem simogatod
Csónak körül zöld sás burjánz
Kacsák bújnak meg közte
Nem játszanak Neked többé
Nem buknak le a vízbe
A tószéli fűzfa ága
Belelóg a tükörbe
Szomorúan rajzol fodrot
Most a néma felszínre
Hajad omlott így a tóba
Mikor mostad térdelve
A tószéli lágy fövenyben
S kicsavartad nevetve
Boldog szemed mélyfeketén
Mint a szurok úgy fénylett
Mikor pillantásod heve
Felgyújtotta szívemet
A zöld pázsiton feküdtél
Kebleden a ruháddal
Úgy játszott a szél kedvesen
Mint gyenge virágszállal
Édes hangod messze szállt már
Csöndes lett most e zöld tó
Csókod ízéhez már többé
Nem lesz semmi hasonló
Sír a csónak sír a tó is
Sír a fűzfa nélküled
A tó felszínén megcsillan
Mint a gyöngy csillag szemed
Tündér alakod elsuhan
Szellemként a sás között
És lelkem lelkeddel már a
Víztükörbe költözött
4 hozzászólás
Kedves Davey nagyon szép a versed, gratulálok.
Egyetlen megjegyzést tennék.
Mint a gyöngy szép gyöngy szemed
az egyik gyöngyöt kiváltanám. vagy úgy, hogy
gyönyörű szép gyöngy szemed vagy
csodálatos kék szemed.
Elnézést, másként nagyon szép a versed. További jó írást.Üdv.Györgyi
Köszönöm szépen! Egy festmény ihlette.
A két ajánlattal az a baj, hogy úgy nem jön ki a szótagszám. De majd dolgozom a javításon.
Azt hiszem, meg is van a megoldás… 🙂
Nagyon szép festményed lett:)
Köszönöm szépen sleepwell!