Ővé lett a láthatatlan zene,
mi időben él és csendesül amott.
A végzetes szépségből is kapott,
s szerelmet – szörnyűt, majd fájdalmat vele.
Tudást szerzett:?bárhány asszonyt jár át
a vágy – köztük az övét megkeresse.
Felfedezte a Holdat egy este
és a Holddal a csillagok algebráját.
Szégyent kapott, mert csak így lehet
érezni a kardlapot. Húsba vágó
e gőg – benne sebbé vált Kártágó
úgy, mint a csatázó Nyugat s Napkelet.
Szavakat kapott, nyelveket, mi csak
szóbeszéd. Húst kapott folyó vér helyett,
és ezer álmot: rosszat, kéjeset,
s láthatta a tükörben a másikat.
A könyvekből pár lap jutott neki –
miket a múló évek hordtak össze,
Eleának néhány szava közte
– ezt még a fáradt idő sem kezdte ki.
A szerelemtől pezsgő vért akart
ereiben (régi görög jelkép ez)
a kardtól, mi bármit csendben elvégez
és a papír fölött vezeti a kart.
Más dolgokat is kapott – név szerint:
gömb, kocka, gúla: a lét száz alakban,
a fa és homokszem – számolatlan,
testet, hogy közöttünk járhasson megint.
Így a napok ízére méltó lett;
a tied és enyém is e történet.
és az eredeti:
J. Luis Borges
Los dones
Le fue dada la música invisible
que es don del tiempo y que en el tiempo cesa;
le fue dada la trágica belleza,
le fue dado el amor, cosa terrible.
Le fue dado saber que entre las bellas
mujeres de la tierra sólo hay una;
pudo una tarde descubrir la luna
y con la luna el álgebra de estrellas.
Le fue dada la infamia. Dócilmente
estudió los delitos de la espada,
la ruina de Cartago,
la apretada batalla del Oriente y del Poniente.
Le fue dado el lenguaje, esa mentira,
Le fue dada la carne, que es arcilla,
le fue dada la obscena pesadilla
y en el cristal el otro, el que nos mira.
De los libros que el tiempo ha acumulado
le fueron concedidas unas hojas;
de Elea, unas contadas paradojas,
que el desgaste del tiempo no ha gastado.
La erguida sangre del amor humano
(la imagen es de un griego) le fue dada
por Aquel cuyo nombre es una espada
y que dicta las letras a la mano.
Otras cosas le dieron y sus nombres:
el cubo, la pirámide, la esfera,
la innumerable arena, la madera
y un cuerpo para andar entre los hombres.
Fue digno del sabor de cada día;
tal es tu historia, que es también la mía.
2 hozzászólás
Tudom, hogy ez "csak" egy műfordítás, de áthatja a Tőled megszokott magas minőség. A téma pedig elgondolkodtató. Eszembe jutottak az Eleai filozófusok; abból az időből tényleg fennmaradt jónéhány törvény… és akkor az anyag helyett a "megfoghatatlant" kutatták volna inkább… a lényeget.
Igen, ebben a versben is benne rejlik az anyag, ami igazából nem az első és legfontosabb, mégis nagy figyelem van rajta, és az azzal kapcsolatos örömökön; továbbá az is, hogy a Lélek az, ami életre hívja az anyagot hosszú időn keresztül és hosszú idő óta… "Szavakat kapott, nyelveket, mi csak / szóbeszéd…" ez engem, személy szerint azért fogott meg, mert számomra nagyon fontos a szavak nélküli kommunikáció… nagyon-nagyon fontos. Sokmindent tudnék még írni… tényleg mindannyiónkról szól a történet. Nagyon jó, hogy lefordítottad, és megismerhettem ezt a verset – nélküled nem ment volna, mert nem ismerem a nyelvet.
Szeretettel: M. W.
Véleményem szerint, a jó fordításba a fordító belelopja saját stílusát, saját magából egy gondolatnyit, másképp nem tudja tolmácsolni az idegen költő versét. Én azt hiszem nálad ez művészi fokon síkerült! Örülök, hogy olvastam a fordítást és, hogy megismertelek! Katalin