azt szeretni szeretném
határtalanul
magamat hozzá az én alázatommal
vinném virágaimmal
megrészegítve a láztól
mégis józanul
imámat suttognám hozzá
csodái előtt
leborulva s mint a fuldokló
zihálva kérve
hogy
fogadjon be a gyönyörű
asszonyi menedékébe
így
mondom el neked hogy
szeretnélek
hogy szeretném ha szerethetnélek
ha befogadnál
én magam vagyok a
nagy jóság
egyben nagy bánat ,
keserv szülötte
aki úgy vágyik símogatásodra
mint a sorsára hagyott állat
arra amitől az élete függ
te határt szabsz míg én
határtalan vagyok
mint az ég
mint az éjszakai égen a csillagok
az idő
felettünk héjaként köröz
nem tudjuk mennyi van még
hátra
nekem is neked is ezen
a délkörön
holnap Valentin napja lesz
én arra vágyom hogy
te szeress
szeress amíg szerethetsz
s én legyek örök láz
legyek száz és százezer
szívdobbanás
a te
szíveden
2 hozzászólás
Magával ragadó ez a csodálatos vers! Nagyon át tudom érezni. Gratulálok szeretettel!
Üdv
Magdi
Kedves István! Ady-s, József Attilá-s érzelmek, szavak. Szép vers. Kérdés, szabad-e ennyire égni, elégni? Üdvözöl: Kati