A zene szól, áll a bál
farsáng diadémja
csillog a bohócon, buján
végig táncolja a szobát
igyál barátom
emígyen kínálja borát
szippant, beszívja porát
mámor-nevetés-sírás
s a halál kerülgeti
piros cipellőben
csábítja, nevet a baján
a csókra éhes cédák
elé vetítenek egy
szerelmes éjszakát
álszentek, álarcban
dorbézolják át
rothadó bánatát
hajnalködbe fúlt
vörös telihold
hall éles sikolyt
mikor a maszk lehullt
a rideg kövön
festéke szertefolyt
megkövült szeme
fröcskölte szerte
nincs Isten kegyelme!
Elment örökre!
4 hozzászólás
Kedves Éva!
Nagyon jól ábrázoltad a bohóc viselkedését
addig még le nem hull a maszk.
Akkor minden ´bohockodásnak´vége
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép estét!
Kedves salior! Köszönöm, hogy olvastál és véleményed leírtad. Figyelem felkeltés volt a célom a mai kor egyik nagy problémájára. üdvözlettel. Éva
Kedves Éva!
” Figyelem felkeltés volt a célom a mai kor egyik nagy problémájára.”
írod
Sikerült ezt igazán jól kifejezned!
Üdv:sailor
Nagyon komoly, elgondolkodtató, tragikus sorok.
Szeretettel jártam nálad.
Rita