Annyiszor leírtam és annyiképpen,
olvastad, nem olvastad – mindegy is talán.
Vagyunk. Egy régi pár egy régi képen.
Együtt. Olykor az út két oldalán.
Nem írok már értünk cifra szavakat,
vágyat, vádat rímbe nem szedek neked.
Olcsó közhellyé lesz minden gondolat,
s nélkülük is értem már a lényeget.
Mit nem akarsz, magadból úgysem adod,
idegen vagyok egy idegen tájon.
Tollam makacskodik, a vers csak dadog,
csöndben kihuny bennem a mindenáron.
2006. augusztus 10.
4 hozzászólás
Állókép, de az utolsó sor tanúsága szerint egy lépéssel talán már távolabbról nézed ezt a régi képet. Nagyon tetszik.
Nagyon köszönöm!
Állókép, de mégis távolodik, bár én az árnyékot mi hátrahagyta magát, azt közeledni látom. Nagyon tetszett nekem is. Gratulálok!:)
Kedves sleepwell, köszönöm!