Eddig álmaimnak éltem
S most oda száműznek végleg
A képek, beteg elmémben élek
Gyötörnek, rabigába törnek
Saját álmom csapdájába esek
Mikor a kárhozatba rántanak a kezek
Remek! Már az én kezem is remeg
S a toll válaszra várva
A kárhozat táncát a hófehér papíron járja
De a lánc bokáján mindörökre zárva
Vágyik az égbe, mint egy sivár kalitka rabja
Kinek életét egy másik szabad szabja
S halványul az emléke a rabnak
Mit örök érvényű szabályok szabnak
De akkor mi joga a kardnak
Mi joga a szabadságnak, létnek?
Pillanatnak, képnek?
Ha hosszú láncon még is szolgaként élek
Semmi, jussa nincs a kéznek
Szabadsággal kecsegtető álmaimtól félek
Még is várom, akár egy ima a számon
Várom, hogy jöjjön a kínzó álom.
2 hozzászólás
Szia
Érdekes szójátékok, és rímképek.Ugyan akkor, olyan gondolataidról írsz, ami szinte minden ember fejében megfordulnak.Versed olvasmányos, és elgondolkodtató!
Szeretettel
:Kriszti
Kedves Londonman!
Nekem ez a rész tetszett legjobban:
"S a toll válaszra várva
A kárhozat táncát a hófehér papíron járja"
Ügyes megoldás az ellentét kifejezésére!
Üdv: Ninike