Látom őt és ahogy rámnéz
remegek.
Szemébe nézni nem
merek.
Rossz tudni, hogy nem
érdeklem.
Rossz az, hogy számára nem is
létezem.
Életem leélni csak vele
szeretném.
Karjaiban semmitől nem
félnék.
Boldog lennék vele ha tudnám
szeret.
S fogja mind a két
kezem.
Sajnos ez egy buta
ábránd.
Őt csak az álmaimban
látnám.
Ott képzelném el az, hogy
Ő és én.
Viszont az élettől ő másvalakit
remél.
Nem vagyok neki jó
tudom jól
De a lelkem ményén örökké szeretni
fogom.
Álmaimban együtt leszünk
boldogan.
S az a fontos, hogy tudom Ő nélkülem
BOLDOGABB.
4 hozzászólás
Kicsit megnehezítetted számunkra a megszólítást a beceveveddel.
Érdekes témát és versformát választottál. Ha valós a történeted, nem irigylésre méltók az érzéseid.
Engedd meg, hogy egy saját gondolatommal reagáljak rá.
"REMÉNYTELEN SZERELEM
szenvedés, és gyötrelem…
Mégis: lelkedet fogva tartja,
s a fájdalom olyan édes érzés…"
de nem vagyok biztos benne, hogy nálad valóban édes érzést váltana ki. Vagy ki tudja?
Elolvastam a bemutatkozásodat, látom, ez az első anyag, amit föltettél. Üdvözöllek a Napvilág táborában! Nos, csak írjál bátran és sokat, mi majd szeretettel olvassuk, ahogyan kérted:
Kata
Úgy látom, majdnem egy cipőben járunk,
azért érezted át annyira a versem…:):):)
Látom a nick nevedbe is belevitted mindhalálig tartó szerelmedet…:):):)
Nem jó érzés, de legalább ha igaz, ő boldog…
Ha meg nem, akkor tudja az utat visszafelé, nem igaz?…
Szeretettel: Lyza
Keves Lyza!
Tulajdonképpen ezt még 2000-ben írtam amikor 13 éves voltam, és soha nem kaptam meg az illetőt ő csak az eszközöm volt a múzsám, ami által kiteljesedhetek.Azóta is számtalanszor voltam szerelmes, de nem teljesült soha, azért mert szeretem megélni,azt a fájdalmas érzést,mert így az utam ki van kövezve az alkotások felé és nekem semmit sem kelle tennem, csak egymás után jönnek maguktól a szavak.A mindhalálig arra vonatkozóan adtam magamnak, hogy jellemezzem vele az életemet.Mindhalálig tanulni, dolgozni, írni, harcolni, szeretni, szerelmesnek lenni,írni, és jónak lenni mindhalálig.Jól esnek szavaid köszönöm a véleményezésedet.Jó alkotást.:))))
Keves Finta Kata!
Köszönöm a meleg fogatattásodat.Az első voltál ki üdvözölt,nagyon jól esett. Teljesen igazad van a reménytelen szerelemmel kapcsolatban."A fájdalom valóban édes érzés."Köszönöm a biztatást.Minden jót, jó alkotást.:))