Álmomban itt jártál szép Gyulám!
Virágot hoztál nekem.
Felém nyújtottad csokrodat,
De tudtam, el nem érhetem!
Álmomban itt jártál szép Gyulám!
Nem szóltál, csak fogtad a kezem.
Zokogva kértelek, még egyszer
Csak szólj hozzám, Kedvesem!
Álmomban itt jártál szép Gyulám!
Beteg vagyok és védtelen!
Ha még egy picit is szeretsz,
Magaddal viszel, Kedvesem!
A temető, az mindig csendes.
Merre lehetsz most szép Gyulám?
Megnyugodnék, ha tudnám,
Valahonnan nézel rám!
Már nem látlak álmaimban.
Elengedtelek csendesen.
Tudom, megnyugodnál Te is!
Ha valaki itt lenne velem!
11 hozzászólás
Kedves anolisz!
Szép emlékverset írtál, megható volt olvasni…
Üdv: Borostyán
Köszönöm, hogy elolvastad. Ezek az álmok mind "igazak" voltak. Csak leírtam.
Gyönyörű búcsúztató kedves anolisz. Álommá emelted a síri világot. Ahogy találkozik a lét és a nemlét………………………………………………..Szép.
Köszönöm! Költőien, nagyon szépen fogalmaztad meg a válaszod! Van-e az álmainkban lét és nemlét? Mi igaz az álmainkból?
Szép emlékezés valóban.
Gratulálok kedves anolisz.
András
Kedves András!
Köszönöm, hogy elolvastad és örülök soraidnak!
ölellek
Kedves Anolisz! Gyönyörű álmod volt. Igaz hogy tele fájdalommal és szeretettel.Csak gratulálni tudok a vershez. További sok sikert kivánok.
Kedves Csibe!
Soraidat nagyon köszönöm. Négy év kellett ahhoz, hogy ezeket a sorokat letudjam írni.
ölellek
Megható őszinte sorok!Grt.Z
Kedves Zarwieczky!
Köszönöm, hogy elolvastad.
ölelek
anolisz
Kedves Zarwieczky!
ölellek természetesen