Eljött az est.
Rám borította felejtés takaróját.
Gyógyította szívem, a bántás
Késeit húzkodva egymás után.
Ezerszer megfogadtam:
Nem, nem hagyom megérintsen
A gonoszság terrorja, mely
Kacagón kínozza szívem.
Eljött az est.
Álomba simogatta szemem.
Egy apró csodát kerestem
Valahol a könnyűléptű fényben.
Ezerszer megálmodtam
Egymás létében élő szerelmet.
Széppé varázsolt ölelésben
Többé nem kacag rám a félelem.
Eljött az est.
Álmom nem királyfiját kereste,
Csupán egy férfit, ki testem
Lelkem gyengéden ölelje.
Ezerszer elképzeltem.
Felébredve jött a felismerés,
Álom volt csupán. Az est
Játszott velem csalfa képeket.
Most reggel van.
Reggelt varázsolt szívembe
A véletlen rám talált szerelem.
Az apró csoda tündérmesébe
Varázsolta életem.
Olyan, mint álmomban volt.
Szerelmem társa szerelme.
Féltő, soha nem bántó szeretet
Gyógyítja est helyett szívem.
1 hozzászólás
Az álom és a valóság nem mindig van kölcsönhatásban egymással. Ha valami fáj, ha bántanak a való életben, akkor azonnal az álmainkba menekülünk, mert ott védettséget élvezünk. Szomorú a versed nagyon, érződik belőle a gonoszság miatti fájdalom, a félelem. Ezzel együtt nagyon megfogott és elgondolkodtatott.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Gyöngy