csak akkor hallgassatok meg,
amikor már nem érdekel semmi:
Akkor végre haza megyek.
Amikor már meghaltak a vágyak
a szív már csak nyugalmat kér,
amikor megbénulnak a szárnyak:
Az élet már semmit sem ér.
Csak nézel és szó nélkül mosolyogsz
szemedből már eltűnt a fény,
néha még belül kicsit felzokogsz:
Hol van már a régi remény?
A tükörben csak a múltad látod
‚s szemedben ha fény ragyogna,
fájdalmad majd a szívedbe zárod:
A fény, csak egy könnycsepp volna?
Az nem lehet, azok már elfogytak
ma nincs nekem miért sírni,
remények is már régen elhagytak:
Szépet, soha sem tudtam írni.
E versem is, mint már sok versemet
egy ismert idézettel zárom,
és úgy mint az élettől a nemet:
Megváltót, azt is elvárom.
Amikor megszülettem körülöttem az emberek
mindannyian mosolyogtak, csak én egyedül sírtam,
de megpróbáltam úgy élni, hogy amikor elmegyek:
Csak én mosolyogjak, ‘s körülöttem mindenki sírjon.
Mucsi Antal-Tóni
4 hozzászólás
Tónikám!
Sokszor tudtál te szépet is írni. És ne búcsúzz!
A jó pap is holtig tanul – szól a közmondás.
De szerintem csak a jó pap tanul holtig.
Természetesen ez mindannyiunkra vonatkozik
Szeretettel üdvözöl Attila
Kedves Attila,
nem búcsúzkodom én, csak felkészülök az utolsó utamra is, mint minden másik útra. A verseket illetően sohasem voltam azon a véleményen, hogy minden versem egy "telitalálat". De én is egy közmondással válaszolok: A vak tyúk is talál néha egy búzaszemet…
üdv Tóni…
Kedves Tóni!
Nagyon is egyetértek az előttem szólóval, hogy tudtál eddig is szép verseket írni, és biztos vagyok benne, hogy ez is, és a továbbiak is szépek lesznek. Elmélkedésedben miért búcsúzkodsz, fiatal vagy még te ahhoz, ráérünk még…
Nekem tetszik ez a legújabb elmélkedésed.
Szeretettel gratulálok: KLata
Kedves Kata,
egy pozitív oldala az itten Svájci életemnek, hogy magtanított arra, hogy mindenre az életben lelkiismeretesen fel kel készülnöd, és akkor amikor el kell indulnod nyugodt lélekkel indulhatsz el. Semmi sincs hosszabb ideig velünk az életünkben mint a halál, és mégis sokan oly felkészületlenül mennek el tőlünk. Én már egyszer majdnem odaértem, de Stent Péter visszaküldött, hogy még korán jöttem…
üdv Tóni…