Égi álmok, szép világok,
Lelkem mást még sose látott.
Szemem a csillagokban,
Testem most halhatatlan.
Miközben fel-felnézek,
Jönnek elő szép emlékek,
Szívemben mind mosolyt fakaszt,
Téli éjjel enyhe tavaszt.
Pipázgatok magányomban,
Őszi szél zúg a távolban,
Lelkem, mint ezernyi lepke,
Nem száll vissza a testembe.
Erdőn mezőn repül át,
Vissza mikor kapom már?
Szelek szárnyán, lombok árnyán
Szárnyal, mint egy kismadár.
Nem is kicsi. Mint a holló.
Gyomra kong, mint üres hordó.
Nem tölti meg mind a látvány,
De talán ez nem vágy már.
Hollót keres, hiába fecske, rigó,
Soká talál egyet, ki jó.
Tolla fekete korom,
Vissza talán sose kapom.
Együtt szállnak éji égen,
Nem merengnek már emléken.
Egyszer talán visszajő,
Vagy vár az édes temető.
13 hozzászólás
Huh Vándor… összekeveredtem. Még egyszer el kellett olvasnom!
Az első két versszak nagyon ritmusos… de utána meg – meg bontod ezt a ritmust.
Én egy nyugalmas, lágy verset gondoltam az “égi” téma miatt.. ám arra te eléggé rácáfoltál… 🙂
Van benne egy “Hollós Poe” ; egy a lélek vándorlás, egy megbontó beütés.
( a “Télli” egy L … csak megjegyzés!)
Köszönöm!
Titusz
sry a helyesírásért, én is észrevettem má, csak meg kéne várnom, míg a javítást is jóváhagyják, stb. De remlem a hozzászólásodat vehetem úgy, hogy tetszett. 🙂
Nagyon jó! Dallamos:D nagyon tetszik. még több ilyet:) nagyon ügyes vagy:D
Köszönöm szépen. Jól esik, hogy igazi művészek találják jónak a “művei()m”. 🙂
Mert jók is:) jobbak, mint az enyém. Nem is vagyok igazi művész, bárcsak az lennék:)
Szia!
Hát igen Titusznak igaza van. :))
De azért nekem nagyon tetszett. Gratula.
Köszi:
Soren
Köszönöm, h olvashattam.:)
Köszönöm, hogy olvastad. 🙂
Lassan már egész szép kis fórum lesz itt. 🙂
Nagyon tetszett! Égies, könnyed, dallamos. 🙂
Köszönöm. Milyen furcsa visszaolvasni. 🙂
Ebben a percben nem fogom tudni jól megfogalmazni mindazt, amit érzek és gondolok erről a versről, ennek a versnek a kapcsán. Jó része nagyon tetszik, másutt kicsit megdöccen, mint már Titusz is írta, összességében viszont mindenesetre legalább arra érdemes, hogy mégegyszer visszanézzek ide, ha már leülepedett a véleményem.
üdv
Zsázsa
Leülepedett.
Azt gondolom, hogy klassz kis képeket találtál, és egy jó versformát is, ami pedig a felező nyolcas és mivel ugye a népdalok is ezt használják gyakran, ez a legjobban illő egy Angyalok éneke cím után. Csakhogy nem sikerült végig megtartanod, sokat döcög, de szerencsére elég sok sorban jól kijön a ritmus. Nagyon szeretném azt tanácsolni, hogy ess neki kegyetlenül és javítgasd ki szépen a hét szótagból álló meg az egyéb miatt nem jó ritmusú sorokat, és akkor itt fog állni előttünk egy gyönyörű, remekbeszabott dal, ami tényleg az angyalok éneke, sajnos addig "csak" egy létra az ég felé, kicsit labilis és néhány foka talán hiányzik, de nem kell olyan nagyon sokat tenned azért, hogy elérje a felhőket, oda tudjál csücsülni egynek a szélére, lelógasd a lábad és eldalold nekünk ezt a dalt. Szóval nagyon szeretném ezt javasolni, de nem én vagyok a megfelelő ember, aki ilyet mondhat, mert hányan mondták már nekem is, hogy itt vagy ott mit kéne javítsak, és sose fogadtam ezt meg. Inkább írtam egy másikat, talán odafigyeltem arra, amit mások egy más versemre mondtak, talán nem. Így tehát csak annyit tudok mondani, használd teljes lelki nyugalommal ezt a formát máskor is, ha kiénekelni vágyod a gondolatiadat, nagyon kifejező, szerethető, olvasható, dalolható forma.
Sok sikert!
üdv
Zsázs
Köszönöm, én mindenesetre igyekszem megfogadni a tanácsod. 🙂