Zokogok, egy mocskos alkonyon
nedves, hideg pereg arcomon.
Szétszórt véres nyugalom kiáltott,
a fekete felhő szétterült az ágyon.
Csipkéi közé az éj összehajtogatta,
és elvitte örökre egy pillanat alatt.
Vérvörösen kelt fel a Nap az úton,
ki hívta, ki várta én ma sem tudom.
6 hozzászólás
Kedves Ica!
Anya-versed fájdalmas, nagyon át tudtam érezni.
Szeretettel: Kati
Köszönöm, hogy olvastad kedves Kati!
Szeretettel
Ica
Kedves Ica! Szép és megható vers ez édesanyád emlékére! Örömmel és szeretettel olvastam: én
Köszönöm kedves Laci, hogy olvastad.
Üdvözöllek szeretettel
Ica
Drága Icuka!
Nagyon szép a versed anyukád emlékére. Szomorú évek, mivel szeretett
mamád nem élt sokáig. Ugy-e, jól tudom, hogy árva kislány voltál.
Megemlékezésed szívből fogad, jó hogy megtaláltam a verset.
Szeretettel olvastam: Kata
Drága Katám!
Sajnos jól tudod!
Nem is emlékszem, olyan korán itt hagyott. Néha haragszom, mintha Ő tehetne róla.
Szeretettel ölellek
Ica