Éveinkkel együtt kedvenc évszakunk
s álmaink vesztése is
bármikor bekövetkezhet!
Valóság s elképzelt fantázia
árnyék-határán szükséges,
hogy egyensúlyozzunk,
ha azt szeretnénk,
hogy minél előbb
önmagunkra rátaláljunk!
Fáradtan kattogó riposztok,
agymosott, megmérgezett prédikációk
szítják hergelve a népet,
s benne azokat,
kik már egyébként is mind felhergelhetők!
Mikor már mindenki
azt üvölti fennhangon,
hiéna-torokból kántálva, ordibáló
szólam-szörnyetegekben,
hogy megteremthető
egy átlag alatti színvonal is,
ahol a tahók országa virágzik,
s az egyetemes idiótaság
tartós gyökereket ereszthet
– talán már minden elveszett,
s a maradandó kultúrák is
könnyedén elsikkadnak
s romba dőltek!
Önmagát őriző, sors-üldözött gyermek
kér mindennap bennem is engedelmet,
hogy elmotyoghassa sírva túlvilágias bánatát!
Kinek legszebb reménye akkor teljesülhetne,
ha az egy-csillagok igazgyöngyeivel
kacagó briliáns szempár őszintén nevetni
volna képes sziszifuszi ügyetlenségein!
A tettek s cselekvés helyét
azonmód átveszi a süket szócséplés,
s agyonkozmetikázott prédikáció-duma:
“Hogyan kellett volna élni
hatékony költségtérítések nélkül?!”
– Már mindenki csak maga alá gyúrja
tovább alázható-fokozható
csodavárás miazmákat!
Értékeikben is kiszolgáltatott
remete-szívű ember önmagában
ezért gyakran megáll
fortyogva s csillagtalan:
önmegvalósítható önáltatásban
addig les újabb
bepalizható konc-falatokra,
míg konzerválják sunyító,
lusta kényelmességét!
Deheroizált, szemtelen Celeb-hősök
papolnak önmagukat pocskondiázva,
hogy profán bűnösökben biztosan
átmentődhessen valami
megmagyarázhatatlan
s idegen nepotizmus!
1 hozzászólás
“Deheroizált, szemtelen Celeb-hősök
papolnak önmagukat”
Ha nem lenne érdeklődés irányukban, akkor hiábavaló lenne az igyekezetük. Rajtunk múlik, kire/mire figyelünk és mire nem.
Szeretettel: Rita 🙂