Megénekelni szíved bánatát,
ország sorsát, világ fájdalmát –
eldalolni ezt ezerszer, újra,
míg szívet üt, velőt szakít húrja
érdes vagy selymes lírádnak. Mégse!
Ne kiálts hasznot a süket térbe!
Hasznos az: haszontalant nevelni?
ország-világ gondját, baját enni?
Phyrroszi túlélő, te, nem tudod
lenyelni, mert nincs akkora gyomrod.
És hasznos amit hiszel haszonnak?
Ország-sorsok, világ-fájdalmak.
Mit ér, ha sírod Bajnai Gordont?
Mit ér szerelmed, ha siratod?
Rég voltak már Lillák, Lédák, Flórák
és hosszú világszabadság-órák.
Halott már Ady, Arany, Petőfi;
megírták, mit meg lehetett írni.
Megírták, megírták szép dalunk.
Megírták, megírták Himnuszunk.
Nincs okod siratni Trianont,
így is, úgy is szétszelték a hont.
Nincs okod büszkén hat-hármat nézni,
ha nincs csapat, aki megismétli.
Dózsa György kínját zabálja lelkem?
Nem írom, inkább magamba rejtem.
Nem kell nékünk Mohács sem, a férgek
vesztest, győztest egyaránt feléltek.
Soraim végén hát egyre több
kacskaringós kérdőjel dörög.
Nincs már vátesz, tudjuk hetven óta;
tán korábbról… ez egy másik óda.
Az ember se lett mindenható,
próbálta, de nem neki való.
Isten? Hát az meg vagy van vagy nincsen,
úgyis mindegy tagadom vagy hiszem.
Mitévő legyek? – töprengek folyton. –
Megoldás, ha lelkem vízbe fojtom?
Írok, hogyha úgy tartja a kedvem.
Hogy mi módon kelljen énekelnem?
Nem tudom, nem is akarom tudni;
írok, csak mert így szeretek írni.
Anything goes – hallom innen-onnan,
s hogy mily eszmét sugallnak fenn, ottan,
hol eldöntik mi a művészet?
Nem érdekel, droggal nem élek.
Szóval minden mindegy, mondanám,
de nem tudom, nem áll rá a szám.
Tört üveg és káosz a világ,
toleráns e nagy totalitás.
Ám a káoszt téma s mód – ha tetszik –
oszthatatlan csoportokra metszik.
Ha befogadják, amit kimondasz,
bármily csekélyt jelent, még ha katyvasz
is. Lám, betonba vésett gondolat
vonsz, taszít, éled és hatva hat.
7 hozzászólás
Wáó, Davey, csodás arc poetica, mit mondjak. Tiszta, lényegretörő, frappáns. Tetszik, hogy angol kifejezést is beleépítettél, az is tetszik, hogy felemlegetted a régi "nagyokat", na meg a mai világot. Az egész király.
Ahogy elolvastam érdekes írásodat, úgy érzem, sikerült egvalósítanod, amit bemutatkozásodnál célul tűztél ki, vagyis értékes gondolatokat közvetíteni szépen csomagolva. Ugyanis még a kevésbé értékesek is megfelelő ruhába öltöztetv jobban mutatnak, hát még az értékesek!
Élvezettel olvastam végig. Egyetlen szót nem értek, talán elírás? A következő mondatodba valahogy nem illik bele a MEG szó: "Nem tudom, nem is akarom tudni; írok, csak MEG így szeretek írni."
Üdvözöllek.
Köszönöm a véleményeket! Örülök, hogy tetszett a versem.
Valóban, a MEG az egy elírás, de majd javítom.
tetszik.
Hova tűntél barátom????:))
Eltűntem, az biztos. De újra itt vagyok. Lassan-lassan visszatér az alkotókedvem; 2009 nem az én évem volt ebből a szempontból. Igazából úgy éreztem, hogy kimerült a lírám (már ami volt). Váltani kell!
Megpróbálom.
néhol egész jó, néhol meg nagyon zagyva… mit keres egy versben Bajnai Gordon?
ha azt írod. "Soraim végén", akkor ne jöjjön még utána 27 sor.
Köszi a kritikát, de szeretném ha kifejtenéd bővebben, hogy mi a zagyva a versben. Tudod, hogy fejlődjek. Akarom tudni az okát is a hibának.
A "Sorain végén" így egyszerűen értelmezve viszont nem helytálló. Ne ragadd ki a szövegkörnyezetből.