A Duna, mint tenger
irgalom nélkül
terülni kénytelen.
Nincs kegyelem.
A nyugtalanság völgyében,
sodródó, jajongó folyam,
hiába lázad a vetés,
a ház az utca hossza.
Emberáradat védi,
homokzsák,
csapzott gát,
a part gyenge vállát,
a termő nyarat
és a házakat.
…még ez is…
A holdvilágra éjjel
függönyt terít a folyó,
hogy ne lássa mily mezítelen,
szégyentelen a való.
Sunyi lesben a vihar.
A villám lángra gyúló szárnya
felhőbe kapaszkodik
zuhogva, őrült szerelemmel
ölelkezik a Dunával.
Ő hatalmasabb percről percre,
de duzzadt kebelében
hordozza az olajágat.
8 hozzászólás
Kedves Ica !
Igaz, hogy a könyörtelen árvízről szól a versed, de annyira valós és csodás képekkel "festetted" le, csak gratulálni tudok !
Ölelésem, szeretettel olvastalak: Zsu
Köszönöm kedves Zsu!
Jólesnek dicsérő szavaid.
Ölellek szeretettel: Ica
Kedves oroszlán!
Nagyon reális!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor, köszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel " láttalak" : oroszlán
Kedves Ica!
Megfogott a pillanatképed.
Gratulálok.
Szeretettel:
Millali
Köszönöm a látogatásod.
A gratulációd jólesett, kedves Millali !
Üdvözöllek szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Az árvíz veszedelmes tényét igazán szép keretbe foglaltad. Valóban együtt járt, nem volt elegendő az ár, még hozzájárultak a viharok, a villám, jégverés…
Tetszik a versed, különösen megofogott az a rész:
"A villám lángra gyúló szárnya felhőbe kapaszkodik, zuhogva, őrült szerelemmel ölelkezik a Dunával."
Szeretettel gratulálok: Kata
Kedves Kata!
Sajnos a természeti csapás egyre gyakoribb. Nagyon szomorú, hogy milyen károkat tud okozni.
Köszönöm értő soraidat, szeretettel: Ica