Nyakig ér balsorsod már!
Tar földön sok éjjel hálsz.
Testeden lötyögnek gönceid.
Miért nem hallgattál rám?
Kisért a gond verte sötét,
űz a gyilkos ködtakaró.
Kezed jéggé dermedt szíved tapogatja.
Szemedben rég kihunyt a szikra.
Sodor a szél. Arra mész amerre,
a szélkakas forog épp.
Zúzmara lepi be homlokod,
komor romok között,
dülöngélve araszolsz.
Szerencsétlen vak koldus!
Te már sosem látod a kerti fák lombját,
a napfény aranyló csillogását!
Lábad alatt mozdul a föld,
nyakadba zúdul a hó.
Behorpadt szemedből ,
megáradnak feltörő könnyeid.
Látod? Nem láthatod.
Mivé lettél, mivé tett az alkohol.
9 hozzászólás
Kedves Mária!
Sokat mond ez a verset. Magát a vakság szomorú tényét, de tovább is gondoltat, hogy hányféle vaksággal találkozunk.
Sikerült elütnöm és még a billentyűket is lezártam. 🙂 Itt folytatom. A szenvedélybetegségek, így az alkoholizmus is nagyon sok kárt okoz az ember szervezetében. Több dologra felhívja figyelmünket versed.
Szeretettel: Adrienn
Kedves Adrienn!
" Hányféle vaksággal találkozunk" ?
Köszönöm, hogy olvastad a versem.
Szeretettel: Mária
Mint vers(forma) és mint tartalom is nagyon tetszett a versed!
Elemi erejű képek, sorok vannak benne, és a hol van-hol nincs rímek is beleillenek.
Gratulálok, szép munka!
Nagyon köszönöm a dicsérő szavaidat. Köszönöm, hogy elolvastad a versemet.
Mária
Szia!
Leesett és koppant. Nem gyenge tartalmilag.
Puszi.
Na ugye, hogy megértetted.
Puszi: Anya
Hát bizony ez így van. Csak hát sokszor késő az eszmélés.
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X
Köszönöm, hogy elolvastad.Örülök,hogy tetszett a versem.
Barátsággal:Mária