Az élet rögös útjain
Előre jutni nagyon nehéz.
Könnyebb, ha itt van, ki szeret,
Biztatásul a szemedbe néz.
Nem szól semmit sem,
De tudom, mit mondana:
Ne add fel, kérlek,
Soha nem tetted, soha!
Nem szól semmit,
De hiszi, soha nem adom fel,
Akit szeret,
Abban bízik, bízik az ember!
És nem is adom fel,
Harcolok, ha fáj, nehéz,
Segítségül ott van,
Talán, néhány segítő kéz.
Néha elfáradok,
És mindenem sajog,
De mégsem adom fel,
Csak meg-megtorpanok.
Mint megfáradt vándor,
Pihenek egy kicsit,
Majd cipelem tovább
Az élet terheit.
Nem adhatom fel,
Tudom, az élet harc.
Ha győzök, ösztönöz,
És letör a kudarc.
De felállok,
Hiszen erős vagyok,
Küzdök tovább,
Mert győzni akarok!
Ha győztem, visszanézek,
Egy kicsikét, egy pillanatra csak,
És látom, hogy ott vagytok,
Látom biztató mosolyotokat.
Ez erőt ad nekem,
Ettől állok talpra,
És megrázom magam,
Készen újabb harcra.
2 hozzászólás
Tetszett,hogy ha mindened is sajog,
mégsem adod fel!
…a bizalmad!
…hogy gyözni akarsz!
…hogy kész vagy az újabb harcokra!
Grat:sailor
Kedves sailor!
Köszönöm a gratulációt, örülök, hogy tetszett a versem.
Tudod, vagy 40 évvel ezelőtt nem akartam folytatni valamit, akkor kerültem el először a szülői házból. A szüleim eljöttek hozzám, és azt mondta édesapám: "Egy Mráz beleszakad, de végigcsinálja. Ha akarod, most hazaviszünk, neked kell döntened!" Maradtam, és hálás vagyok neki. Lassan 81 éves lesz!
De sokszor eszembe jutott életem során.
Köszönöm, hogy elolvastad! Erzsi