Sors. Végzet. Nagy szavak.
Kár, hogy egy percig sem igazak.
Nincs ilyen. Téged nekem rendelt az ég?
Frászt. Hisz mikor akartál, elmentél.
Nem tudom elképzelni mással az életet.
Fura mi? Pedig kéne, de nem megy.
Te vagy az Egyetlen. A kizárólagos,
Aki mellett az vagyok, ki lenni akarok.
De ennyi volt. Végünk. Nincs tovább.
Fekete dalba kezd az énekesmadár…
2 hozzászólás
Szegény madárka, hátha tavaszra vidám dalt fog fütyörészni, azt kívánom Neked:)
Grat!:)
"Fekete dalba kezd"….milyen szep es milyen szomoru. Tetszik, hogy a komorsagot/vegzetet a szinnel ragadtad meg. Sokat elmond ez a par sor, egy egesz törtenetet…Talan a "Fura mi?" kerdest vennem ki, alakitanam szebbe…."Furcsa (ne)tan?" Amugy tetszett az irasod, az ekezetek hianya miatt elnezest.
H.