Itt hagy, egyedül,
Száll, szárnyal, repül
Végtelen erejéből mindig telik arra,
Hogy ne várjon meg, itt hagyjon magamba,
Mikor rá lenne szükségem, legyen itt nekem,
S teljen úgy, miként az kellene nekem…
Ellenben! Mikor sürgetném tűnjön el,
S vigye magával azt, mit vinnie kell,
Terelje előrébb medrében a világot,
Nyerjen háborút, osszon életet, s halált most,
Tegyen mit akar csak hagyjon engem,
Ne rajtam tiporjon, magától menjen,
Ne hosszítsa még jobban a kínt,
Melyet ittléte csak fokoz, egyre inkább szít-
Orcátlan nevetés a válasz,
Ittléte majdnem halált hoz.
Ha maradni kéne, elszalad,
Mikor nem kéne, nyújtja kínomat
Gonosz, kegyetlen, ellenem dolgozik,
Folyton folyvást, mikor van, s mikor nincs.
Mindenkivel így van, mégis, tán csak én bánom
Biz az idő nekem nem jó barátom.
2 hozzászólás
Annyira jó ez a vers, a tartalmával is egyet kell értenem, a megfogalmazás pedig varázslatos!
Üdv: Kádár Kata
Nagyon tetszett a versed, de úgy gondolom nem csak neked nem jó barátod az idő…=))
Üdv