esőcseppbe zárt vétkek
mossák a világ arcát
bűnösöknek fizetik
az ártatlanok győzelmi sarcát
az időt nem érdekli
forgó kereke alá ki kerül
megúszni senkinek
úgysem sikerül
nyikorogva fordul
sikoltani sincs már idő
eljön és elmúlik
a jelen volt valaha a jövő
múltba fordulnak mai napjaink
elmaradnak az út során
nyugtalan
égető vágyaink
és az álmok
azok az ártatlan ábrándképek
miket később
csak mosolyogva nézek
bár könnyes lesz közben a szemem
és érzem
…
az idő kegyetlenül elbánt velem
csak fordul a kerék
ki mit érdemel?
filozofikus kérdés…
senkit nem érdekel!
*
csak múlik az élet
csak szaladnak az időtlennek tűnő évek
és a könyörtelen nyikorgás egyre erősödik
már csak nyög alattunk a szekér
és mégis gyorsabban ér
januártól decemberig
furcsa…
a születéstől lassabban távolodik
mint ahogy a halálhoz közelít
*
és tovább
és kezd el újra
tűnjön el most
minden élet minden búja
ne emlékezz most a múltra
szüless újra
csak szüless meg
egy életben százszor… újra
fordul a kerék
az idő könyörtelen halad
bár akasztanánk a küllőt
bár emelnénk magasra a rudat
de nem áll meg soha
és kapaszkodni már alig tudunk
érezzük
hamarosan a lepotyogunk
és habár nyikorog majd tovább
a vánszorgó szekér…
tudjuk
a mi időnk itt véget ér
4 hozzászólás
Kedves Koma, nagyon jól ábrázolod az időt, ami csak megy és megy majd nélkülünk is tovább, megállítani nem lehet. Versedhez csak gratulálni tudok.
Szép napokat kívánok!
Szervusz Szhemi!
Azután ki tudja… hátha még vissza lehet kapaszkodni arra a szekérre…
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu
Csatlakozom szhemihez. Nem cak szép a versed, a mondanivalója is örök.
Gratulálok: Colhicum
Szép napokat kívánok!
Szervusz Colhicum!
Örök és változtathatatlan… pedig nagyon igyekszünk, hogy ne így legyen… 🙂
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu