egymás után,
szavakat keresik
a sor végére rímekben,
nem törődve azzal,
milyen buta
szavakat is írnak,
azért, hogy a vers rímeljen.
Sokszor nem is tudják
mit is írnak,
annyit számolnak, a
versben minden egyes sornak,
mély érzéssel kezdték
de az már nincs,
a betű olvasást
most csak azt tartják fontosnak.
Érzéssel írni, az
ésszel nem megy,
mert ott sohasem kell
az őszinte szót keresned,
azt mit írnod kell, a
szív diktálja,
's ő pontosan tudja
kit, és hogyan kell szeretned.
A szerelem vak, az
süket, buta,
és fájdalom nélkül
még nem is talált volna rád,
ha nem te volnál, a
szeretett lény,
akkor a szíved is
a szótagot számolná már.
7 hozzászólás
Minden szavaddal egyetértek. Még akkor is, ha azt gondolják rólam, hogy nem értek a versekhez. Elárulom, hogy szeretem a jó verseket. Csak a kérdés, hogy nekem mi a jó?
Az írásaim elé azt a mottót írom, hogy: Még nem írtam olyat, amit első olvasásra ne lehetett volna megérteni. Hát ez vagyok.
Hát, hogy mi egy jó vers, az attól függ milyen szempontból nézi az ember. Nekem mint egy laikus egyszerű embernek, aki semilyen diplomával, Sem kituntetéssel nem rendelkezik, az a vers jó. amely amikor olvasom, valamit megmozdít bennem, vagy gondolkodásra ösztönöz.
Köszönöm, hogy írtál és üdv Tóni
Kedves Tóni!
Igazságot vetettél "papírra!" – Mert ha valaki csak azzal törődik, hogy azok a fránya szótagok és rímjei mindig megfeleljenek a választott versformának, bizony mondám: sokszor az értelem elvész benne.
Aztán aki olvassa, udvariasságból már csak azt írhatja, hogy elgondolkodtató, de ha többször is elolvassa, akkor sem érti, mit akart írni az alkotója.
Eszembe juttattál egy történetet, leírom, még ha több is lesz. Valamikor még munkába jártam, egyik kollégámhoz mentem egy bizonyos témát megbeszélni. Háta mögött a falon egy modern kép volt a falon. Míg beszélgettünk, én néztem, de sehogy sem tudtam eltalálni, tulajdonképpen mit is ábrázol a kép? Megkérdeztem tőle (ő is művész ember volt) meg tudja-e mondani?
Mire visszakérdezett, hogy én mit gondolok?
Nos, elmondtam, hogy a patak partján egy fejre állított (korabeli) kenyérdagasztó teknőt látok.
Folytatom.
Elkacagta magát, mert szerinte nem találtam el, és megmondta mi lenne a cím, de azt én sehogy sem tudtam értelmezni.
Összehasonlítva a versírással azt szerettem volna ezzel kifejezni, hogy bizonyos modern irányzatok miatt időnként az erőltetett rímképletek- és pontos versformák miatt a vers értelmetlen lesz, s nem felelnek meg a helyes magyar írás szabályainak, sőt, időnként nem lehet tudni, hogy a költő mit is szeretett volna a verssel elmondani, kifejezni.
Pedig – szerintem – az a legfontosabb cél, hogy érthető is legyen az, amit közlünk az olvasóinkkal.
A Te versed viszont tartalmas, érthető és nekem tetszik!
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
lgazad van, de sajnos sokan ezt nem tudják, vagy nem is akarják tudni. Sok versben olvashatod a Magyar szókincstár kegszebb szavait leírva, de amikor végigolvasod, csak nézed az eget, vagy a plafont kérdzve: Mit is akart, vagy miről is akart az írója írni?
Köszönöm a megértő szavaidat és
üdv Tóni
Szia Tóni! 🙂
Versed és a hozzá kapcsolódó gondolatok megrendítettek. Azt érzékeltem, hogy Ady Endre és a Nagyok verseit is szőnyeg alá lehetne söpörni, mert olyan bőséges szókinccsel rendelkeztek, amit első átszaladással képtelenség megérteni.
A mélység rendkívül fontos, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szótagszámokat sem.
Való igaz: olvasóként a gyors megértés tán fontos. Íróként sikerélményt hozhat a ritmikus és dinamikus teljesség.
Sajnálom, hogy keserűségbe hajlott versed, mert amit elmondtál benne, az ugyan a te véleményed, de nem fedezi a valós költészetet.
Azt gondolom, hogy aki ír, annak kötelessége a nyelvi kritériumokra is figyelni. Ezen kívül nagyon fontos, hogy a szótagszámok rendben legyenek. A rímek tekintetében pedig az a véleményem, hogy mindig akad rajtuk javítanivaló, ezért aki költőnek vallja magát, annak mindent meg kell tennie az ügy érdekében.
Lehet, hogy nem leszek népszerű ezzel, de vallom ennek igazát.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nincs semmi probléma a véleményeddel, a költőkre vonatkozva igazad is van. De te is tudod, vannak olyanok is, akik "költőknek" nevezik magukat, csak azért. mert szép szavakat négyes sorokban leírnak.
Én személyesen még sohasem mondtam magam költőnek, és tudom, hogy soha nem is Leszek az. Én csak egy kis firkász vagyok, aki megpróbálja versbe foglalni(mert prózát nem tud írni) az egyszerű kis emberek mindennapi problémáját. Igaz, többször olyan "tabú" témát is, amihez senki sem mer hozzányúlni.
Köszönöm az írásodat, (sajnos eddig nem tudtam írni) és
üdv Tóni