Azoknak, akik nem lehettek anyák
vagyis
egy rendhagyó vers anyák napjára
***
Ma itt mindenki csak az anyákat ünnepli
és minden anya ezt ma boldogan is veszi,
de ki ünnepli azt, ki soha nem szülhetett
mert ez a nagy öröm, nem adatott meg neki.
***
Sors erre soha sem ihlette a költőket
de sokszor bűntelenül elítélte őket,
mai nap úgy érinti ezeket a nőket
mint karácsony este, az egyedül lévőket.
***
Nem azokról írok, ki nem akart gyereket
ki megtett mindent, hogy soha se legyen anya,
hanem kiknek az anyai érzés hiánya
olyan mint a pusztában az elhagyott tanya.
***
De ezekről a nőkről nem ír senki verset
fájdalmukat örökké egyedül hordozzák,
az országnak ők csak egy értéktelen ember
mert nem szaporítja az ország lakósságát.
***
Titeket köszöntlek ma, ezen az oldalon
rátok gondolva írtam e rövid kis verset,
fogadjátok e pár sort olyan szeretettel
mint amilyennel ma, ezt leírtam itt nektek.
***
Mucsi Antal-Tóni 2012 Május 2
5 hozzászólás
Igen! Azokról a nőkről vagy asszonyokról is meg kell emlékezni, akik nem lehetnek anyák. És ezt nagyon helyesen tetted kedves Tóni! Szép napot kívánok! santiago
Köszönöm Santiago igen, tapasztalatból ismerem a helyzetet…üdv Tóni…
Kedves Tóni!
Igazán kedves tőled, hogy szíveden viseled azok sorsát, akiknek – bár szerettek volna – nem született gyermekük. Úgy gondolom, hogy őket a Nőnapon köszöntik. Nekem több olyan hölgyismerősöm is van, akinek nem lehetett gyermeke, ezért örökbe fogadtak. Nem titkoltak előlük semmit, az egyikük, aki kolléganőm volt azt mondta, hogy én nem a testemben, hanem a szívemben hordtalak téged. Sajnos a hölgy már nem él, de míg élt mindent megtett érte. A “gyermek” már középkorú és a szülei úgy építkeztek, hogy neki az emeleten – külön bejárattal – legyen otthona és haláluk után az egész ház az övé. A többi ismerősöm is úgy nevelte az örökbe fogadott gyermeket, mint ha a sajátja lenne és a gyermek is hasonlóan viszonyult hozzájuk. Én is így tettem volna, ha nem lett volna sajátom.
Szeretettel: Rita
Szeretettel: Rita
Ez is egy régi versem, és majdnem mint minden verem és a fordításain is, ez a saját életmnek egy része, épp az előbb írtam az egyik olvasómnak mint váalsz erre a versemre a Facebookon: Igen, és van amikor a sors nem elégszik meg egy büntetéssel, és több embernél mint nálunk is, megduplázza. Az egyikét nem szabad szeretni, a másiknak pedig nem lehetett gyereke…üdv Tóni…
Kedves Tóni!
Jó ez a vers, sőt igazán eredeti és érdekes. Én csak a saját gondolataim osztottam meg veled. Egyébként meg az élet – mint tudjuk – igazságtalan, van, aki vágyik gyermekre és nem lehet neki, van, aki pedig eldobja magától.
Szeretettel: Rita