Haja haj Kriza János
Eltöt több gyász esztendő
De virjadtáig még ma is
Viselem gyászkendőm
Nem kész pendelyeden
Nem kész katrincádon
Oly keserű az Ige
Elfelejthetetlen főnevek
Horizonton fájnak
Csillag emberi életek
Meséjükből, már nem
Térhetnek vissza
Nyugunnak hálnak sírva
Arannyim, lovam, a hintóm
Míg várom az éjszakát
Míg reám érik az álom
Hogy elfelejtsem
Új sebeim, sebes testemet
Fájó testemet
Eltelt hód, bőcsőji illatában anyatej
Ízével szénibe majd forrásvízzel
Gyermek kézéből felnőtt kórig
Fonta akkor még édös vágyaim
Pendelyedre, készülő katrincádra
Akkor töttünk vallást hótig
Ne hagyjuk el egymást
Minden tűszúrással siettem
Lelkiismeretem el nem fogyó
Cérnájával bekecsem alatt
Emlékeim keservimmel, fáztak
Sokáig fáztak meztelen
Jeges esőben fagyott szavaim
Ajkaim csepp vérében olvadva
Ága bogán kiáltanak kencsőim
Mölögéjért, kibélelték szúszékkal
Ereimet, a már nem élő emberek
Szűvíből folyó élő csillagok
Minden fájó ige szemük, nyelvük
Anyanyelvem, szavaim, pendelyeden
Katrincádon megfordítva kiterítve
Szűvem belől, felől köjelről,
Otthon ne felejtsem hold fényét,
Itthon egy-egy főnév emberi életét
5 hozzászólás
Sok szép régi szó, a moldvai csángók szavai lelhetők fel versedben. Olyan szép az egész, mint egy csángó ballada. Gratulálok: Colhicum
Nagyon szépen köszönöm, hogy észrevetted síró, fájó, érző szavaimat, melyek a mai napig sem álltak fel a tór asztalától. Szabó András
Érdekes. Nagyon érdekes. Különleges.
Üdv.: Á.E.
Kedves Emil!
Köszönöm értékelésed!
Üdv.: Szabó András
Különlegesen szép míves szóhasználatod nagyon tetszett! Gratulálok!:)