Ha mégis úgy határoztál,
És ha végre elindultál,
Én nem állok utadba
Becsület szavamra.
Eredj!Menj!Eredj!
Csak asztán jól vigyázz,hogy elfeledj.
Siess!Eredj!Menj!
És csak a térkép szélén pihenj.
A jeges tengernek vedd utad,
Hogy könnyebben lehütsd magad.
Minek nekem e sok szivfájás,
Lehet,hogy éppen jön egy más?
Aki máshonnan indult el
És éppen hozzám jut el.
Te pedig eredj,menj,eredj!
Én nem állok az utadba
Becsület szavamra.
3 hozzászólás
szia Szejke,
Ismét megfogott… minden benne van, ..a düh , a csalódottság s a szeretetteljes fájdalom.. (legalább is én ezt érzem..)
Üdv.
Köszi,hogy olvastad.
Senkinek nem jó az utjába állni,
mert elsodorhat.
Létezik egy idézet, biztosan Te is ismered: "Ha szeretsz valakit,engedd szabadon. Ha visszajön hozzád,biztosan a tiéd. Ha nem jön vissza,akkor sosem volt a tiéd." Azt gondolom, ez 100%-ig igaz…
Most ez jutott eszembe. És gratulálok! 🙂