Csendes kis öregasszony a mama,
hullámcsattal tűzi gyér varkocsát.
Aszott emlőiből fészekaljnyi sarj
szívott erőt, apasztotta húsát.
Külországba vándorolt némelyik
vagy más vidékre; s volt, ki hamarabb
jutott el abba a kies világba,
hová a mama vágyik néhanap,
amikor már dac kúszik szemébe
pillogva, s fekete lesz a fehér kenyér,
mit löknek neki az asztal végébe
saját házában. De fia nem beszél,
s a mama sóhajt, és meghúzza magát…
Békesség… pár jó szó… minden vágya!
Másutt se vóna jobb… hisz még nem zavarták
ki tiszta szobából a nyárikonyhába…
18 hozzászólás
Egyetlen igazán fájdalmas szó nélkül vagy képes határtalanul szomorú verset írni.
Mit is tehetne mást? A sors néha arra késztetheti az embert, a békesség kedvéért csitítani, nehogy még fekete kenyér se legyen , csak az esetleg dohos nyárikonyha. Ezzel járna az öregség? Szomorú történet.
Szeretettel:Marietta
Kedves Irén!
Az ég áldása az ember átka lett. Így is lehetnem megfogalmazni a számitógép betörését az életünkbe. Ezt Vavyan Fable így írta le.
"Manapság alapkövetelmény: az életednek mindössze két szakasza lehet, gyermekkor és ifjúság. Utóbbi kábé hetven évig tartson! A középkorúság és az öregség nem játszhat a pályán. A fiataloknak nincs szükségük eleik tudására, élettapasztalatára, úgy hiszik, bárminek utánanézhetnek az interneten."
…csak szeretném én az a számitógépet megismern, amelyik emberi szeretet ad..
Ídőszerű szép verset írtál.
üdv Tóni
Kedves Tóni, köszönöm egyetértő. értékelő soraidat.
Nem tudok bizonyos dolgok mellett én sem szó nélkül elmenni…
Kedves, szusi, határtalanul szomorú vagyok, amikor ilyen esetet látok -hallok.
A nagy magyar valóságban sajnos mindennapos… Szívszakasztó módon találkoztam vele először, és talán megírom egy kis novellában is, mert nem bírom szó nélkül hagyni…
Köszönöm!
Kedves Marietta!
Az öregség ezzel jár…
Újat mondtam Neked? Ennek nagyon örülök…
Ezek szerint nincs fogalmad arról, hány családban nézik ki, és előbb kelletlenül kérik, majd utóbb durván ráförmednek a megvénült, öreg mamákra, papákra, hogy ne zavarják őket a tévénézésben… az ebédnél… a gyereknevelésben…egyáltalán.
Hej, ha sok nyárikonyha beszélni tudna…:(((
Kedves Irén!
Sajnos ismerős sorsképet festettél le. Nagyon szép a vers, és végtelenül szomorú.
Üdv.:
Daniella
Kedves Daniella,
köszönöm, hogy olvastad!
Nem újdonság Irénke, hallottam már kirívó esetekről, sajnos én is. Nem sokat, szerencsére,de az is éppen elég volt.
Marietta:-)
Drága Marietta, nem is olyan kirívó eset, ez benne a legborzasztóbb…
Mindenkinek kívánom, sose érjen meg ilyet…
Milyen könnyű észrevenni a gyilkos pillantásokban, az odavetett szavakban, az odalökött ételben…még idegennek is, aki előtt titkolni igyekszenek a szeretetlenséget, gyűlölködést…
A szívem elfacsarodott sokszor már életemben…
Kedves Irén!
Megdöbbentő és egyben szívszorító vers.
Tudom sok idős ember él ma is így, megtűrt személyként a saját házában.
Drága Nagyanyóim rég a temetőbe pihennek, pedig de jó lenne még egyszer vén fejemet az ölükbe hajtani.
Köszönöm a könnyeket! ArEs
Kedves Aranyeső!
Köszönöm az olvasást, véleményt!
Irénke kedves!
Érzékeny húrokat pengettél… de nagyon valós a kép. A nyárikonyha, milyen régen hallottam ezt a szót. Mindig is volt a régi házaknál. 🙂 Amíg csillog a Mama szeme, addig nincs baj, addig jó, míg saját otthonban van, addig biztos nincs az ember útban senkinek.
Gratulálok!
Szeretettel: pipacs 🙂
Nagyon megható vers és nagyon életszagú.
Gratulálok, Judit
Szívszorongató írás, annyira hitelesen ábrázolod egy idős ember mindennapi érzéseit, az életének nehézségeid.
Ez valóban egy nagyon realista vers, nem szid, nem sír, nem panaszkodik, csak bemutat.
De szavak nélkül is érezhető a mérhetetlen szeretet, a teljes megértés és azonosulás az idős hölggyel.
Megható és tanulságos volt végig olvasni.
Gratulálok.
Üdv.:Tamás
Kedves Pipacs,
Juditka,
Tamás!
Köszönöm soraitokat!
Szomorú, megható hitelesség kedves Irén!
Sírni volna kedvem vers!
Szeretettel gratulálok: Ica
Jaj, pedig nem akarlak elszomorítani. Csak a gondolkodtatás, empátia volt a célom…:) Köszönöm.