Bocsáss meg… tudom bántottalak,
Drága könnyeid patakokban folytak…
Bocsáss meg kérlek, ha egyáltalán lehet,
Sírni miattam nem éri meg…
Utolsó bolond vagyok, most már én is tudom,
Fejem a falba verem, s számat harapva suttogom…
Bocsáss meg kérlek, ha egyáltalán lehet,
Sírni miattam nem éri meg…
Fájdalmat okoztam Neked, kit legjobban szeretek,
Szívem hasad, s könnyek közt rebegem…
Bocsáss meg kérlek, ha egyáltalán lehet,
Sírni miattam nem éri meg…
Bárcsak Veled lehetnék… melletted,
Kezed kezemben, s szívem remegne…
Bocsáss meg kérlek, ha egyáltalán lehet,
Sírni miattam nem éri meg…
Jobban tenném… igen… lehet…
S fájdalmat nem lelnél mellettem…
Sátorfámat szedném, el… messze…
Szeretlek Kincsem, de Veled ezt mégsem tehetem…
Ha van bocsánat, mondd hogy szeretsz még,
Mondd, hogy „vacak vagy, de kellesz még”,
Ha nem… megértem…
Mondd, hogy „bolond gyermek… ég veled”.
De tudd, én mindig… örökké szeretlek!
3 hozzászólás
Szia! nagyon tetszik a felépítés, és mivel én is épp most vagyok ilyen helyzetben… hát igencsak megfogott. írtam én is egy bocsánatkérő versikét, ha gondolod majd olvasd el 🙂 (Bocsánat c.)- nem a reklám helye, csak a hasonló téma miatt mondom, egyébként is nekem ez jobban tetszik!
Szia!
Én ugyan nem vagyok ilyen helyzetben, mint Te és az előttem szóló Jodie, de nagyon tetszik a versed. Nagyon mély és őszinte érzésekről szól, szép vers.
Üdvözlettel: Ditta
Jodie, olvastam a versed, és nekem is tetszett. 🙂
Köszönöm az értékeléseket. 🙂 Szerencsémre megoldódott a problémám, minden rendeződött… ^^