Virágokra léptem, az istenit,
s rügybe haraptam, biztosan segít.
Hiszen hit nélkül hiszem, egyre megy,
lanka nélkül nem létezik a hegy.
Mert belegabalyodtam a létbe,
mint pókhálóról leszakadt fonál,
vagy dohos pincesor sötétjében
egy megrepedt falu kristálypohár.
Akár az elfeledett regényben
a magányos, életunt könyvjelző.
Vagy egy megáldott termet, amitől
egyszer csak megválik a levegő.
Igen. Ez a legszentebb bódulat.
Elmenni élve, ügyes fordulat.
12 hozzászólás
“Mert belegabalyodtam a létbe,
mint pókhálóról leszakadt fonál,”
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm.
Szép hetvéget!
“Hiszen hit nélkül hiszem, egyre megy,
lanka nélkül nem létezik a hegy.” – Igaz!
Nagyszerű vers.
Szeretettel gratulálok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Szerezettel köszönöm.
🙂
Szép hétvégét!
Kedves Szabolcs,
remek képek egy remek versben.
Barátsággal, Imre
Kedves Imre!
Azért én tőled jobbakat olvasok.
😉
Barátsággal, Szabolcs
Kedves Eferesz!
Egyike a legjobb irasodnak!
Csoda jó hasonlatokkal díszített!
Ez a rész különösen tetszett:
“Mert belegabalyodtam a létbe,
mint pókhálóról leszakadt fonál,”
Gratulálok remek hasonlataidra!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Szia!
Köszönöm, hogy kitartó vagy.
🙂
Szép hétvégét!
Szia eferesz!
Ez egy igen jól sikerült vers. Különösen a zárása tetszik.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Köszönöm szépen.
🙂
Minden jót!
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Eferesz!
Pazar, “szent bódulatot” árasztó alkotás.
Repedt falu kristálypohárként vagy életunt könyvjelzőként létezni olyan mint “élve elmenni”.
Modern köntösbe bujtatott stilusos vers.
Mély elismeréssel gratulálok.
M.
Szia napfény!
Nagyon szépen köszönöm.
Szép napot!
Szeretettel: Szabolcs